EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

Régebbi cikkek

Címkék

emlÉkezzÜnk szeretteinkre emlékezés. gyász. http://www.lnaj7k8qspfmo2wq8go.com imrene szánto mária imrene szántó imrene szántó mária imreneszánto mária mindennapjaink imrene szantó szanto imrene mária szantó imrene mária szeretettel. szÃ¡ntÃ³nÃ©mÃ¡ria. szánto imrene mária szántó imrene maria szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vers vers a költötől.

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei - 2026. január

Te nem mentél el — bennem maradtál, Csabi fiam, időn, fájdalmon, némaságon túl.

3 hete | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Ott vagy a reggelek csendjében,
ahol a fény megáll egy pillanatra.
Kimondom a neved —
és a szívem válaszol helyettem.

Hiányod nem üres tér,
hanem súly, amit hordozni tanultam.
Minden léptemben ott vagy,
mint árnyék, ami nem sötétít, csak kísér.

Emlékeidből hidat építek a napok fölé,
hogy át tudjak menni rajtuk.
Nevetésed emléke melegít,
amikor az éjszaka túl hosszú.

Nem kérdezem már, miért történt,
csak őrzöm, ami volt.
Te nem mentél el —
bennem maradtál, Csabi fiam,
időn, fájdalmon, némaságon túl.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 1 hete

Az a legszörnyűbb tudat-állapot,
mikor magunkban kell elsírni
minden bánatot,
s úgy kell viseltetnünk,
mintha nem is fájna
az a marcangoló kín
mely lelkünk falát vájja.

Tovább

Hiányoznak mindazok kik elmentek már régen.

4 hete | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Hiányoznak mindazok kik elmentek már régen.
Hiába múlik az idő, vigaszt nem hoz nékem.
De hát, hogy is hozhatna, hogy is enyhíthetné
azt a nagy fájdalmat, ami szívem törte ketté.
Mikor nézem a sárgult fotókat, még nehezebb lesz
elfogadni azt a tényt, hogy Ők már nincsenek.
De talán egy szebb világban kaptak végleges helyet,
hogy minden földi fájdalmat elfelejtsenek.
Néha, arra gondolok, biztosan boldogabban élnek
mint mi mind, akiket még életre ítéltek,
hiszen az Ő világukban, csak a szeretet kapott
soha véget nem érő, öröklét jogot.

Tovább

Állunk a sír előtt.Kun Magdolna

4 hete | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Állunk a sír előtt. Könnyeinkkel küszködünk.
Sírnánk hangosan is, de nem merünk,
mert tudjuk, fájdalmunk nem tartozik másra,
hisz az csak a mi szívünket fájja.
Állunk hát némán. Belülről szenvedünk.
Belülről siratjuk el, elveszett életünk.
Belülről temetjük el, azokat az emlékeinket,
amik egykor boldog emberré tettek.
Állunk a sírnál. Reményeink már nincsenek.
Csak kényszerből éljük tovább ezt az életet,
mert ami számított, ami valamit jelentett,
azt a kíméletlen sors, porba temetett.

Tovább

Új cikk

Cikkek szerkesztése

Közösségben Mindenben