Gyászol a lelkem, gyászol.
Te meg ott vagy és ázol.
Beázol a szívembe,
Be a mélyére,
Bent leszel és bent ragadsz,
A mocsárban maradsz.
Sárban és búban,
Mocsokban és bájban,
Jer ki onnan,
s mosd le piszkod,
mosd le sarad,
mosd le búdat,
S mosd ki szívemből önmagad.Utad a szenvedés kövein vezetett,
akartad az életet, de nem lehetet.

 

Néha még az égen kereslek!
Tudom, hogy a földön nem találnék rád!
Néha még a mélyben kereslek!
Már tudom, az angyalom vagy,
És álmomban vigyázol rám!
Csak hallgatok... vége már,
Egy utolsó mondat még a fejemben jár,
Hallgatom, álmodom,
Most magunkat látom és én veled vagyok.

Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak, csak a közepéig. Beleszólt a végzet ebbe a mesébe, mikor legszebb volt, akkor hagyták félbe. Lehunytad a szemed, csendben elmentél, szívedben csak az volt, hogy minket szerettél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ami sok emlék. Valaki itt hagyta őket. Valaki, aki elment. De hagyott valamit. Sok emléket. Sokszor felidézhetetlen, már csak foszlányokban, érzésekben, félelmekben, fájdalmakban, apró örömökben, pillanatokban élő emléket. Amelyek itt vannak egy darabka hangban, néhány képben, teleírt füzetekben, néhány hátrahagyott ecsetben, ecsetvonásban. És benned. Mert nem csak emléket hagyott.

 

A temető kapuja szélesre van tárva,
Útjait naponta sok-sok ember járja.
Van, aki virágot, mécsest visz kezében,
Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében.
  tizenkettő éve már, hogy ezt az utat járjuk,
Megnyugvást lelkünkben sohasem találtunk
Sírod előtt állunk, talán Te is látod,
Körülötted van ma is szerető családod
Eljöttünk újra , mert szeretünk Téged,
Szívünkben örökké hordozzuk emléked.
Te voltál nekünk a bíztató remény,
Nehéz napjainkban is az út mutató fény.

 Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni..

Krisztus lelke, szentelj meg engem!

 

Krisztus teste, üdvözíts engem!

 

Krisztus vére, ihless meg egem!

 

Krisztus oldalából folyó víz,

 

moss tisztára engem!

 

Krisztus kínszenvedése,

 

erősíts meg engem!

 

Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!

 

Szent sebeidbe rejts el engem!

 

Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!

 

A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Aki a menybe van , drága fiam most van a névnapod.Isten éltesen a mennyek országban. Emélked szívünkben él. Édesanyád.Adjon az Úr örök nyugodalmat Nekik, és az örök virágosság fényeskedjék Nekik! Ámen!

 

 Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben-lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

    József (Jézus nevelőapja)

A Bibliában

Máté evangéliuma szerint apja Jákob volt,[1] Lukács szerint viszont Élinek hívták.[3] Az evangéliumok azonban nem adják meg sem születése, sem halála helyét vagy idejét. Amit megtudunk belőlük, hogy hosszabb ideig a galileai Názáretben élt,[4] néhány évig a júdeai Betlehemben lakott,[5] illetve Egyiptomba kellett menekülnie.[6]

Az evangéliumok foglalkozására nézve a szót használják,[7] amit hagyományosan ácsnak fordítanak, jóllehet más (főként famegmunkáló) mesterségeket is takarhat.

 VIDÁM SZÉP NAPOT MINDEN KEDVES BARÁTOMNAK !
KÍVÁNOK NAGYON SZÉP PIHENÉST!! KELLEMES PÜNKÖSDÖT!!Jöjj, Szentlélek,
Várunk Téged,
Kicsik, nagyok
Sírunk Érted!

Lelkem szárnya
Hozzád száll a
Csodálatos
Mennyországba.
Ottan kéri,
Ott reméli:
Legyen a föld
Tiszta, égi!

Jöjj, Szentlélek,
Áldj meg minket,
Vidámítsad
A szívünket.

Kárász Izabella

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Lám ennyi az élet, gondoltad-e?
Egy pillanat és mindenek vége.
Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.
Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom.
Szerető szívekben örök gyász és fájdalom!
Teljesen összetörtél. Tele voltál kérdésekkel, miértekkel. Nem értetted, mire volt ez jó, miért engedte meg Isten.Aztán jöttek a kedves jó tanácsok, hogy "ennek így kellett lennie", meg, hogy "biztos nem volt itt az ideje", és te azt kívántad némán, bárcsak ne szóltak volna inkább egy szót sem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -

Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.

Érezted-e, hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.

 

 

 A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyújtsunk egy-egy szál égő gyertyát elhunyt szeretteinkért,
akik már nincsenek velünk. Nyugodjanak örök békességben.
Békés megemlékezést kívánok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sík Sándor: A keresztút

XI. Stáció

Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember Fia, Ember Fia,
Egyedül vagy a puszta végtelenben!
- Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?

Egyedül lenni: emberek között
Elátkozott,
Egyedül lenni: az Isten előtt
Elkárhozott,
Egyedül lenni: önmagadnak is
Csak undora, -
Hát ezt is, ezt is megtapasztalod,
Ember Fia!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

FELEJTHETETLEN SZERETTEIM
ÉS DRÁGA HŰSÉGES

 

TÁRSAM,EMLÉKÉRE
ÍGY HÚSVÉT IDEJÉN.

 

 

SAJNOS NEM ÜNNEPELHETÜNK MÁR
EGYÜTT VELETEK!
ADJANAK AZ ÉGIEK SOK ÖRÖMET,
BÉKESSÉGET NEKTEK.

 

 

DRÁGA ELTÁVOZOTT SZERETTEIMRE.GONDOLOK E NAPON!
LEGYETEK BÉKÉBEN!

 

 

 Születésnapodon köszöntelek téged.
Isten vezérelje mindig a te élted.

 

 

Milyen szép a mai napod,
Mert ma van a szülinapod!

 E napon minden érted van!
A nap csiklandozó sugara
a lágy szellő
s a madarak csodás dala.

Ma neked nő a virág,
mely ontja csodás illatát
s neked érik a gyümölcs,
ami beszívja a hajnal harmatát.

Ha jő az este
s megjelennek a csillagok,
hidd el, ma neked ragyognak
és az égre azt írják
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Istenem! Ki a lélek rejtekébe látsz, hallgasd meg imám! Fogd meg gyenge kezem, lásd könnyeim, ne sújts le rám haraggal, védelmezz, oltalmazz, ontsd felém megváltó tiszta fényed! Oldozz fel vétkeimtől, hadd vessem le utamnak tisztátlan porát, leljem a holnap felhőtlen kövén a békesség szent templomát! Istenem! Ne legyen félelem a szívekben! Adj enni az éhezőknek, a nincstelennek menedéket, gyógyulást a szenvedőknek, családoknak otthont, békességet! Legyen őszinte a mosoly és igaz a tekintet, semmivé váljanak, a céltalan percek! Szórd szét a szeretet szirmait, s boldog érzés fonja át a szenvedő világot! Legyen részünk a jóság, a nemesség, bölcsesség és türelem, ne éljünk hazugságban, a fohász mindig igaz legyen! A világ teli haraggal, hol pofonként ütnek a szavak, s nem értik az emberek, a jólét forrása a szív, nyújtsunk egymásnak segítő kezet! Istenem! Hiszem, hogy meghallgatsz, figyelsz rám! A legsötétebb éjben is világít a fény, üzend meg, adj jelet, hogy van még a világnak remény! Gyógyítsd meg sebzett szívemet, s erősítse töretlen hitem az önzetlen, tiszta szeretet. Ámen.

 

 Kívánok örömet, derűt, boldogságot,
otthonodba békét, kertedbe virágot!
Fejed fölé Napot, csillag tengereket,
köréd tiszta szívű embereket!
Lábad alá utat, biztosan járhatót,
szívedbe éneket, magasba szárnyalót!
Ajkad köré mosolyt, lélek melengetőt,
múltat, jelent, jövőt, egyként szerethetőt!
Szemedbe sugaras szivárvány fényeket,
melyek megláttatják a rejtett lényeget!
Újult erőt adó öröm telt perceket
így kívánok BOLDOG NÉVNAPOT NEKED!

 

Névnapodra
Mit adnék névnapodra,
Ha ott lennék nálad?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Lám ennyi az élet, gondoltad-e?
Egy pillanat és mindenek vége.
Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.
Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom.
Szerető szívekben örök gyász és fájdalom!
Teljesen összetörtél. Tele voltál kérdésekkel, miértekkel. Nem értetted, mire volt ez jó, miért engedte meg Isten.Aztán jöttek a kedves jó tanácsok, hogy "ennek így kellett lennie", meg, hogy "biztos nem volt itt az ideje", és te azt kívántad némán, bárcsak ne szóltak volna inkább egy szót sem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik.
Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha,
a szív feketesége nem oszlik el soha.
Victor Hugo.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legfrissebb információk szerint tizenhatan meghaltak egy magyar gyermekeket szállító busz olaszországi balesetében, amely péntek éjfél körül történt egy veronai autópálya-kijáratnál. Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium sajtófőnöke az M1-en szombaton kora reggel azt mondta: egy fővárosi gimnázium diákjairól van szó, ,,a helyzet súlyos".
Tizenhatan vesztették életüket egy magyar középiskolás diákokat szállító autóbusz péntek éjjeli olaszországi balesetében, a sérültek száma 39 - jelentette a BBC és olasz hírügynökségek az olasz tűzoltóság közlésére hivatkozva.

A Tervezett programunk és a jelentkezési lap itt letölthető!

 

SZÉP KIRÁNDULÁS LESZ. MENJEN AKI TUD.Ezért is tettem fel,lehet jelenkezni.

Csodákat, kik látni vágytok Ó, jöjjetek Szent Antalhoz, fekélyt, nyomort, vétket, halált, sátánt elűz, gyógyulást hoz:

  Szent Antalnak imájára, tenger enged, bilincs törik, az elvesztett tagot, vagyont, ifjú és agg visszanyerik.

  Veszély tűnik, szükség múlik, Páduában azt hirdetik, azt beszélik kik érezték Szent Antalnak jó tetteit:

     Szent Antalnak imájára....  

Dicsőséget zengünk Néked, Atya, Fiú és Szentlélek, Szentháromság egy Istennek áldás legyen és dicséret:

     Szent Antalnak imájára....

Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, a te kegyelmed legyen énvelem, áldott vagy te az asszonyok között és áldott legyen Szent Anna asszony, a te édesanyád, kitől te az eredeti bűnnek makulája nélkül születtél.

  Üdvözlégy Szűz Mária, Istennek szent anyja, mennyország király- néja, paradicsomnak ajtaja, a világnak asszonya, te tiszta és kitűnő szűz vagy. Vétek nélkül fogantad Jézust, szülted a világ alkotóját és üdvözítőjét, kiben én nem kétségeskedem.

Mindenható örök Isten, híveid örök üdvössége, halgass meg minket, akik beteg szolgáid és szolgálóid számára irgalmadért esedezünk, hogy visszanyerve egészségüket, szent egyházadban hálát adhassanak Neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyertya gyullad meg minden nap,
Nélküled hideg és nyugtalan.
Önmagam soha nem leszek,
Semmiben immár nem hiszek.
Elfelejtettem élni már,
Szívemben nem lesz többé nyár.

S O H A S E M
F E L E D Ü N K !!!"

 

 

 

 

 

 

 

 

Emlékezzünk...

Fáradt szívem hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa szívembe mar.
Megfáradt szívem hangosan dobog
Te érted... ki hiányzik nagyon
Kit az idő múlásával sem feledek
S, arra hogy mennyire szerettelek.
Bennem most a magány dalol...
Mert te már messze vagy...távol valahol.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hosszú út végén

Utolsó dobbanással elszállt az élet.

Könnyek patakoznak a szememből, s a tiédből is,
beszélsz, de én nem figyelek, nem tudok, csak könnyezem.
Beszélsz, a halál köde nem borítja még elméd.
Nem engedem a kezed a kezeimből,
e két kéz el nem hagy,
óvlak addig, amíg elmégy.

Ne sírj tovább, nem érdemes,
nem leszek gyenge, majd követlek.
Hogy mikor, az nem érdekes.
Nincs sok idő az öregnek.

Még egy percet adj búcsúzni,
még ne hagyj itt, adj erőt folytatni.
Nem fogok felocsúdni,
de az életet még nem tudom itt hagyni.

 

 

  Nyolcvannyolc évesen elhunyt Klapka György legendás üzletember és koreográfus, akit gyakran csak az Aranyember néven emlegettek.

Szerdán reggel a Vámház körút 9. ura még a Mokkában szerepelt, majd posztolt is közösségi oldalán, délután összeesett és elhunyt.A Blikk úgy tudja, hogy ugyanabban a villában lelte halálát, ahol korábban volt felesége, Mary Zsuzsi is elhunyt. Az énekesnő szintén az ünnepek alatt veszítette életét.Klapka György 1928-ban született egy művész és egy kereskedő gyermekeként, 1944 végén behívták katonának, alakulatával Zsámbékig jutottak, itt bekerítették őket az oroszok, de néhány társával sikerült megszöknie.

Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál?

Ebben az újévben merre vezet életünknek útja,

Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja.

Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,

Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket!

Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt,

Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Istenünk kérünk vedd helyettünk oltalmadba őt
Tárd ki kapudat, nyugodni vágyó lelke előtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Mond fiam milyen a menyország nálatok oda át?
Hosszú volt az utazás?
Virágszírmok díszítik a szobád?
Barátaid, gyermekem vannak e már ?
Hegy gyomrából lezúduló patakok, hűsek , szomjoltók?
Könnyeinket húlllajtjuk kertetekre,
Mond bòsséggel elég az öntözésre?
Mond fiam találkoztál édesapámmal , nagyszülökkel?
Vannak e nyulacskák a réten, madarak szikrázó napsütésben?
Búzamezőn a sok tarka pillangó?
A gyümölcsfák bőséggel adnak termést,
Piros almát édest ropogóst?

A negyedik gyertyát egymásért gyújtsuk. Érted és értem. Igazán megérdemeljük azt, hogy főt hajtsunk egymás előtt, hiszen a jézusi szeretet erre figyelmeztet mindannyiunkat. Arra, hogy legyen szent minden ember számára a mindenség ajándéka: az emberélet. Lobbanjon egymásért, s lobogjon a negyedik gyertya az Istengyermek-próféta megszületésének pillanatáig. Érted, ki több voltál egy szerelemnél, aki hűséggel vigyáztál, aki ha kellett, hát könnyet ejtettél értem.

A negyedik gyertya
Aranyvasárnap jelmondata a szeretet.
S nem csak azért, mert ezen a vasárnapon lehet szaladgálni
a szeretteinknek ajándékot keresni a karácsonyi vásárokban!
Természetesen ilyenkor már mind a négy gyertyát meggyújtjuk,
s elgondolkodhatunk azon, hogyan van jelen az életünkben a szeretet,
mint az elmúlt három vasárnap fogalmait egyesítő erő.
Tudják-e a szeretteink, hogy mit érzünk irántuk?
Képesek vagyunk szeretetet adni és elfogadni is?