EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

Régebbi cikkek

Címkék

emlÉkezzÜnk szeretteinkre emlékezés. gyász. http://www.lnaj7k8qspfmo2wq8go.com imrene szánto mária imrene szántó imrene szántó mária imreneszánto mária mindennapjaink imrene szantó szanto imrene mária szantó imrene mária szeretettel. szÃ¡ntÃ³nÃ©mÃ¡ria. szánto imrene mária szántó imrene maria szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vers vers a költötől.

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei - 2012. június

Temetőben: Bölcsődal a kriptában

13 éve | Csicsely Szabolcs és Dániel | 1 hozzászólás

Temetőben: Bölcsődal a kriptában

Kripta. Kő hideg levegő. Ketten megyünk le. Az Anya, aki rég temette ide
gyermekét és én.

Serceg a gyufa. Megtöri a csöndet. Gyertyafényben látom a márványba vésett betűket: Ilonka.Állunk. Az Édesanya ajka mozog. Imádkozik vagy magában beszél. Altatódalt suttog. Nem hallom, mégis hallgatom.

“Elestél – felemeltelek.
Elbújtál – megtaláltalak.
Tanultál – tanultam veled.
Sírtál – szívembe folyt könnyed.
Nevettél – hallom kacagásod.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Fájt minden, ami neked, én álltam némán,s nem akartam,hogy érezd,amit még most is érzek.Köszönöm.Mónikám.

Tovább

Elveszítelek

13 éve | bemko lilla | 2 hozzászólás

Elveszítelek.Érzem.
Nem győznek az ész érvek.
A józan ítéletek.
A sok közös eszmecsere,
Az életről, a fájdalmakról,
A célokról,
Mind egytől egyig hiábavaló.
Álltam a ház falánál,
Egy széles fogú villával,
Izzadásig dobáltam
Kosár számra a padlásra
A diót.
Ami visszahullott egy az egyben rám.
Az ősi ösztön, meg a gének,
Az ősbevésődés!
Meg ne erőlködjek hiába!
Nem vagyok ellenfél a vér szavának.
Hol a helyed a világban,
Te nagy álmodozó?

Utolsó hozzászólás

Demeter Julianna üzente 13 éve

Köszönjük Drága Lilla.

Tovább

Szeretettel

13 éve | rédli zsuzsanna | 0 hozzászólás

http://fc00.deviantart.net/fs71/f/2012/169/b/4/emlekezes_a_regire_animacio_by_ladyjudina-d53yadk.swf

A TÖVISMADÁR

13 éve | rédli zsuzsanna | 2 hozzászólás

A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán.

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Drága Zsuzsika hálásan köszönjük.Legyen nagyon szép a napod.Szeretettel.Mária.

Tovább

A fájdalom...

13 éve | rédli zsuzsanna | 1 hozzászólás

A fájdalom úgy nemesíti a lelket, mint tűz a vasat. Kiolvaszt belőle minden salakot. A fájdalom éppen úgy Isten adománya, mint az öröm. Hálával kell fogadni mind a kettőt. Fájdalom nélkül nem is tudnánk az életnek örülni. Minden öröm, minden nagy és nemes érzés a fájdalom méhében született. A fájdalmat nemcsak tűrni kell, hanem hinni isteni rendeltetésében. A szomorúság és a vidámság a világegyetem két pólusa, amelyek árnyalatokban folynak egymásra

Utolsó hozzászólás

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Meghatóan olvastam.A fájdalom blogbejegyzést .Könnyes lett a szemem,Ma édesapámnak volt a névnapja,leróttam a kegyeletemet.Temetőbe voltam.
ZSUZSA KÖSZÖNÖM .Nyugodalmas jó éjszakát kívánok.Szeretettel.Mária.

Tovább

Emlékezünk

13 éve | rédli zsuzsanna | 2 hozzászólás

Mészáros Zsolt

Halottaink emlékére

Vannak, akik hazatértek, már nyugodtan pihennek,
Mások, őket siratják éppen kint a temetőben.
Kint járva a sírhalmok közt, most lehajtott fejjel,
Mindazokra gondolok én, kiket elvesztettem.

Mécseseknek forró lángja, lobog tán örökké,
Ez jelzi, hogy nem feledünk sohasem el többé.
Mindig velünk voltatok, vagytok és lesztek,
Hiszen a mi emlékünkben Ti mindig is éltek.

Lehettetek: papák, mamák, gyermekek vagy hősök,
Ki már szülőföldben nyugszik, létetek már örök.
Most is rátok gondolunk, mécsesünk meggyújtva,
Szívünk tiszta melegével, felétek fordulva.