Ne fájjon Nektek,hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha Rám gondoltok , soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,
S azt jelenti,hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok.

Apák napjára

Elmentél, magaddal vitted
a puliszkaillatú reggelek
aranysárga gőzölgését,
harmattalanok a kertek,
csupán íriszem nedves,
nem sírok, megígértem,
fájna neked, drága, jó Apám,
ha látnád ma könnyem.
Nézem a rozsdamarta
acélos kaszád a szegen,
hiányod hogy emészti fel,
sutúban a fémkő most pihen,
mint Te odalent, ott alant,
és itt fent oly néma a hant,
hogy hallom, szívem dönget,
mint a dob, s markolom a földet,
mely örök bölcsőddé vált,
ám senki meg ne tiltsa,
hogy átkozzam a Halált,
mely az életet kaparintja
kíméletlenül, váratlanul,
s az élni vágyó a sírba hull.

Egy tragikus pillanat megölte szívedet,

 Végtelenül jóságos, irgalmas Úristen! Könyörülj minden meghalt hívő lelkén, kik még a tisztítóhelyen szenvednek. Engedd, hogy kínjaiktól megszabaduljanak és örök birodalmadba felvétessenek. Annak pótlása végett, amivel ezek igazságodnak még tartoznak, felajánlom neked mindazt, amit szent
Fiad e földön tett és szenvedett. Fogadd el, legkegyelmesebb Atyám, azok mulasztásaiért és hanyagságaiért szent Fiad jótetteinek és érdemeinek sokaságát; azon méltatlanságokért pedig, melyekkel téged illettek, Fiadnak kínjait, fájdalmait, sebeit és szenvedéseit, melyeket azokért elviselt; és ama büntetésekért, melyeket még el kell viselniük, a keserű halált, melyet szent Fiad érettük szenvedett.

 Amikor egy Lélek hazaindul Égi Hazájába, hogy visszatérjen Teremtőjéhez, a nagy útra szerettei imáira van szüksége. Imádkozunk tehát a szeretteink nagy Lélekutazásáért. Emlékezünk, hiszen 'csak az hal meg, akit elfelejtenek'

Fájó szívvel, szeretettel!Úgy szeretném elmondani, hogy szeretlek téged, mindig eszemben vagy, bárhová nézek. Úgy szeretnék két szemedbe mélyen belenézni, s elmondani, nélküled nem érdemes élni.

 Életének 97. évében elhunyt az Egyesült Királyság királynője, aki 70 évig ült a trónon. Ő volt a második leghosszabb ideig regnáló uralkodó a világon. A korona most legidősebb fia, Károly fejére kerül.

Elizabeth Alexandra Mary, az Egyesült Királyság királynője, további 14 nemzetközösségi állam, valamint az anglikán egyház feje békében elhunyt.

Erzsébet 1926-ban született York hercegének és hercegnéjének elsőszülött lányaként, ám ekkor még senki nem gondolhatta, hogy egyszer királynő lesz belőle.

Fiamért , Édesanyámért, Édesapámért, Testvéreimért ,ismeröseimért,

Sajnos már nagyon rég óta az emlékezés lángja táplálja a szívemet..

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és ne vigy minket kisértésbe, de szabadits meg a gonosztól!

 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Jézus mondja: 'Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.' János evangéliuma 14,1-3.

 Benedek Elek: Pünkösdi harangok.

Olyan szépen cseng a harang,
mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
imádságos szava szólna.

Piros pünkösd vasárnapján
piros rózsa nyíl a kertben,
kis szívünkben tiszta öröm
imádsága énekeljen.

Piros pünkösd vasárnapján
szálljon reánk a szentlélek,
s térdre hullva mondjunk hálát
a mindenség Istenének.

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat!

 Gondolatban átadom a virágot neked. Fogad szeretettel. Tőlem.

Adjon Isten jó éjszakát

Adjon Isten jó éjszakát,
küldje hozzánk őrangyalát,
terjessze ránk szent áldását,
köszöntsük a Szűz Máriát!

Köszöntsük a Szűz Máriát
Vele együtt ő Szent Fiát,
Jézus, Mária szent neve
legyen nekünk örömünkre.

Ime eltünt a fényes nap,
felkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
nem vagyok még útra kész.

Ime sötétben maradok,
Jöjjetej élő csillagok,
Ragyogjatok élő tüzek
dicsőült mennyei szentek!

Te is őrző szent angyalom,!

Messze virít a temető, mécsesek fénylenek,
Sötétben a gyertya fénye világítja az eget.
Annyi virág a sírokon, belepi a fedelét,
Mennyi könnyet hullajt, ki elvesztette szerettét.

Ennyi sír a temetőben, a szívemet fájlalom!
Nincs is ennél kegyetlenebb, borzasztó nagy fájdalom!
Szellő fúj a sírok felett, mindenfelé virágok,
Szeretteink nem láthatják többé már-e világot.

 Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna - egyszerűen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, amíg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos.

  Minden évben eljön az a nap, amikor tekintetünk, figyelmünk a temetők csendjére és mindazokra irányul, akik előttünk jártak az élet útján. Már Halottak Napját megelőzően megtakarítjuk és feldíszítjük a sírokat, elhelyezzük a kegyelet virágait, meggyújtjuk az emlékezés mécseseit. Az emlékezésben ott a mérhetetlen fájdalom, a veszteség, az űr, a magunkra maradottság érzése, amit egy hitvestárs, édesanya, édesapa, gyermek, testvér, barát, rokon távozása okozott.