Drága fiam nagyon fáj hogy elmentél.2004 május 30 án.- Már rég ithagytal,de még mindig fáj,de jó lenne még egyszer látni,hallani a hangod.
Szomorú a szívem -Ez olyan fájdalom ami soha nem múlik el. Örökké szivemben maradsz! Hiányzól nagyon. Csabikám...

 

.

 

Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön,s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek,
akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.

 

 

Azért imádkozik az elhunytakért az ember, amiért bármi másért is teszi. Az Istennek elmondott kérések nem Istennek, hanem az embernek válnak a javára. A halottakért végzett ima nagyban elősegíti, hogy gyógyuljon az a sérülés, amely az eltávozottak és az itt maradottak közötti kapcsolatban keletkezett. Valakinek az elvesztését igen gyakran kíséri természetes módon a félbeszakítottság érzése és ezzel együtt bizonyos fokú lelkiismeret-furdalás.

 

 

„Legyen ez a harangzúgás” a hála kifejezése is „azért, hogy megmaradtunk, hogy Isten segítségével újat kezdhetünk” – fogalmaztak.

A két testület közös imádságot is írt az alkalomra, amelyet minden keresztény templomban elmondanak.

 Drága Moderátoromnak. Demeter Julikának. Anyosa csenben távozott. Fogadjátok őszinte részvétet a közösség nevében.Érte égjen a gyertya.Gyászba együtt érzünk.

 

Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát,
Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz Rá, s veled marad örökre.

 

 E szép vasárnapon szeretettel köszöntelek Benneteket, áldott szép napot kivánva.
Mennyei Édesanyánk, fatimai megjelenésének heti imanapján dicsőitsük és adjunk hálát az oltalomért, és a segitségért.

Szent Antal- sokunknak kedves szentje, ki ékes szónoklataival vitte közelebb az embereket Jézushoz, és az elveszett tárgyak megtalálásában segitségünkre volt
Koszönjük meg neki imáinkban.

 Páduai Szent Antal imája
Uram méltatlan vagyok hozzád, méltatlan a Te szolgálatodra, mégis csak Te benned bízom és Terád bízom magamat.

Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.
Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.
Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.
Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.

 

 

Köszöntenélek, s nem lehet.
Már fentről nézel vissza rám.
Ünnepelnék, együtt veled,
de nem vagy már itt, jó Anyám.
Emléked még szívemben él,
de karom többé el nem ér.
Sóhajom száll, mint lenge szél:
– Fogadd hálámat mindenért!

Te voltál létem angyala,
biztonság, fészek, szeretet.
Hozzám szólt lelked szép dala.
Hallgattam, s néztem szemedet.
Kincsként ölelted gyermeked,
s bár megváltozott a világ,
elvenni tőled nem lehet!
Mindig így fog gondolni rád!

Törőcsik Mari a magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze volt. Köszönet hogy megemlékezünk róla. Sok filmbe szerepet kapott . Húszévesen megkapott Körhinta-főszerep. A körhinta a befutó...Soós Imrével.Nyolcvanhatodik évében ELTÁVOZOTT. A KÖRHINTA MEGÁLLT. ISTEN ADJON ÖRÖK NYUGODALMAT NEKI.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bocsáss meg anyám

Bocsáss meg anyám, hogy ritka az a percem,
mikor fejfád előtt árvaságom könnyeimbe rejtem,
de az a túlontúli égi világ, ahol te álmodod álmod,
tőlem elvett minden földi boldogságot.

Bocsáss meg anyám, ha megszólnak majd mások,
amiért nem viszek sírodra naponta virágot,
de hidd el, szétroncsolt szívemen újfent seb szakad,
amint a kócos szél porhantodba kap.

Szívemben csak....

Szívemben csak egy remény van
Hogy egyszer haza térsz majd
El enged téged a mennyország
Hogy ismét szolhass én hozzám
És én is el mondhassam te néked
Nélküled a nap sem süt nekem
Nem érzem a szíved melegét
Ezért oly sokat sírok minden éjjel én

Szívemben csak egy remény van
Hogy ismét láthassam a te arcodat
Ahogy boldogan reám mosolyogsz
És szólsz nézd újra itt vagyok
Én el mondanám te néked
Szeretlek míg csak élek
Azt is el mondanám te néked
Várj reám a mennyben mert majd én is felmegyek

Szívemben csak egy remény van
Hogy az angyalok haza hoznak majd
Még ha csak egy kis időre is
Boldoggá tegyék az én szivem is
Meg adnák én mindent azért a percért
Csak ismét ölelhesselek én
Ezért mondok imát minden éjjel
S reménykedem hogy ma a kérésem teljesülhet.

 Istenáldottak

Áldott legyen minden lélek, ki az égbe költözött,
s kik már nem éreznek soha többé földi örömöt,
mert érző szívük jéghideg lett, testük dermedt kő,
mit holtcsendjével őriz a homoktemető.
Vigyázz rájuk Istenem, vigyázd nagyon őket,
adj békés nyugalmat a végleg elmenőknek,
hogy ne fájja lelküket az a kínzó hiányérzet,
mely az itt maradtakra súlyos csapást méret.
Áldott legyen minden gyermek, ifjú, és öreg,
kik már egy más világban gyújtanak csillagtüzeket,
hogy feltündöklő csillagfénnyel átmelengessék,
a sírhantoknál sírdogáló emberek szívét.

Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

Békés, szeretetben gazdag és családias Húsvéti Ünnepeket.

Isten éltessen sokáig jó egészségben szeretetben drága Julika.

Ó régi szép est... tündöklő siker,
Mikor jön egyszer hozzád fogható,
Dicsőséged az egekig ivel,
A deszkáidon tetté vált a szó.

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen - ó büszkeség! -
A gondolatszabadság született.

Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsics és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt...
Ó régi szép est: jössz-e vissza még?

Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!

Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,
esőnek,hónak,zivatarnak,
panaszkodjam a hideg falaknak?
Papírra róni is hiába,
belesikoltani a világba
nem érdemes:a néma bánat
maradjon meg csak önmagának!

Már csend van újra bennem,
szelíden fáj a hiány.
Lepergett lombú fák alatt
hallgatag kőhalomba zárt,
hűvös magány
tanítja évek óta,
ami a holtak bölcs hagyatéka:
ahol szeretet él,
ott nincs halál...

A sírokon gyertyaláng remeg,
felhők közt fáradt fénymosoly
dereng - aranyló glória...
Kósza emlékek sorát,
sok meghitt délutánt
idéz a csönd-varázs.
Lelkemből mély fohász fakad
az életért, imám az égbe száll
a Bölcsekért...

 Emlékül fiamhoz..

Ezt a virágot neked szedtem,
Ezzel mutatom ki szeretetem,
Nagyon hiányzol az életemből,
De soha ki nem töröllek szívemből.

Bocsáss meg minden rosszért,
Ne hidd, hogy ez a gonoszé,
Mindig gondolok rád szeretettel,
És most már úgy érzem elengedlek.

Menj és pihenj a hűvös földben,
Emléked sosem veszik el a ködben,
Nyugodj békében, testben és lélekben,
Megnyugszom én is ebben az életben.

S majd, ha eljön az én időm is,
Veled együtt időzöm a kertben én is,
Szívem-lelkem megnyugvást kér tőled,
Kérlek add meg a szenvedő szülőnek.