EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.

3 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön,s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek,
akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.
Minden elmúlik, mint az álom,elrepül mint a vándormadár.
Csak az emlék marad meg a szívben halványan, mint a holdsugár.
Az emlék megmarad, mi szép volt visszajár,
mint késő estelen fészkébe a madár.
És késő éjjelig, halálig megmarad egynémely arc vagy név,
egynémely pillanat.
Az ember mindent elfeled: -bút, örömet, bánatot....
Na félj, hisz nincsen rá okod, a jövőt úgy sem tudhatod.
Ne sírj, töröld meg szép szemed, hisz jár a boldogság Neked.
Álmodj egy jobb, egy új jövőt, most állsz a szép napok előtt.
Ne félj, a jóban hinni kell, ez már így magában siker.
Szeresd az életet nagyon, nem baj, ha nem vár nagy vagyon.
Legyél Te szerény, kis virág, melynek viszi a szél az illatát.
Hited Te el nem hagyhatod, égből segítenek angyalok.
Minden öledbe hullik majd, tudd meg a vágy magja kihajt.
Kihajt, mint zsenge kis növény,övé a langy eső, s a fény.
Fa lesz, s a lombja égig ér,
ne félj,
Te mindig higgy,
remélj.