Ott vagy a reggelek csendjében,
ahol a fény megáll egy pillanatra.
Kimondom a neved —
és a szívem válaszol helyettem.

Hiányod nem üres tér,
hanem súly, amit hordozni tanultam.
Minden léptemben ott vagy,
mint árnyék, ami nem sötétít, csak kísér.

Emlékeidből hidat építek a napok fölé,
hogy át tudjak menni rajtuk.
Nevetésed emléke melegít,
amikor az éjszaka túl hosszú.

Nem kérdezem már, miért történt,
csak őrzöm, ami volt.
Te nem mentél el —
bennem maradtál, Csabi fiam,
időn, fájdalmon, némaságon túl.

 Téli este unalmában ablakomba mélyedek,
az éjszaka sűrű fátyla takarja a kék eget.
A ház zajának árnyékában elmélkedve bódulok,
a hóesésre, melyben csupán néhány ember andalog.

A karácsonyi hangulat, a friss fenyőfa illata
szívemet és lelkemet ünneplésre bíztatja.
Testem ennek ellenére néma nyugalmat mutat,
csodálom a téli fagyba, sötétbe olvadó utat.

Nem fog meg a hangulat, az ünnepek szele,
úgy érzem, nem tudok többé mit kezdeni vele.
A pillanat varázsában nézek a fenyőfára,
csodálkoznék, ha végre egyszer egyenesen állna.

Minden évben ugyanaz a kelletlen lemez,
egy ünnep itthon, mit a köznyelv Karácsonynak nevez.
Ám ez mégsem az az ünnep, mi a szeretetből fakad,
az is csoda, ha olykor-olykor néhány jó szó akad.

De mégis vajon mi lehet egy szép karácsony titka?
Egy családban, hol az egyetértés, s a fenyőfa is ritka.
A külvilágtól elzárkózva a szobám padlóját nyomom,
műfenyőmmel árválkodva panaszaim versbe fonom.

Egy lakásban, hol a családiság szikrája sem lobban,
s akár egy rossz szóból is durva vita robban.
Miért van az, hogy elfelejtjük, miről szól az ünnep?
Itt, hol a nagy örömök is aprónak tűnnek.

Kellemes adventi napokat és jó egészséget kívánok

Remény gyertyája ékesen lobban,
Biztató fénysugár kell a legjobban,
Csüggedő szívekbe árasszon reményt,
Vigasztaljon meg beteget, szegényt,

Oly nagy sokszor bennünk a csalódás,
Elveszhet az égi szent látomás,
Ó, Uram, kérlek, vedd le a terhet
Mindenkiről, ki valamiért szenved,

Béke legyen az emberek otthonában,
Higgyünk még a szenteste varázsában,
Várunk téged, Te édes kisded,
Földre érkezésed melegíthet kihűlt lelket,

Szenteste reménykedve nézzük a jászlat,
Ringatnánk benne mennyei csodánkat,
Uram, Istenem, add, hogy így legyen,
Imára kulcsolom mindkét kezem,

Adventkor gőgicsél bennem a várakozás,
Áldott legyen szavam, mennyei fohász,
Békét, szeretetet érezze meg minden ember,
Ragyogjon fel a végtelen csillagtenger.