Hogy egyszer majd mi is elmegyünk ,ahol ő van oda.az élet múlik de akit szeretünk , arra életünk végéig,könnyes szemmel emlékezünk.

Örök, mindenható Isten, aki azt parancsoltad, hogy szüleinket tiszteljük, gyermeki bizalommal járulok hozzád és kérlek, szabadítsd meg édesanyámat /édesapámat, aki talán még a tisztítóhelyen szenved!
Jóságos Atyám, bocsásd meg bűneit, melyek közül talán akárhánynak én is okozója lehettem.
Emlékezzél meg, Uram, a gyermeki hűségről, szeretetről és engedelmességről, amelyet szent fiad e földön gyakorolt, a szeretet ama szolgálatairól, amelyeket boldogságos Anyjának s akaratod szerint minden embernek tett.

Szeresd az öregeket, hisz vállukon hordják
az élet kőkemény, ólom nehéz súlyát,
melynek nehéz terhe alatt meghajlik a hátuk,
de mégsem panaszkodnak, nincs siránkozásuk.

Csak viszik-viszik azt az elnehezült keresztet,
amit a Jóisten teherként vállukra vettetett,
hogy lássa, kinek meddig bírja cipelni lába
a szilánkokkal tűzdelt életút porába.

Szeresd az öregeket, mintha véred volna,
mintha nagyanyád vagy nagyapád gyönge keze fogna,
mert tőlük tanultuk meg, hogy az-az igaz ember,
ki a halál útján menetel el-elvérző szívvel,
de büszkén tartott fejjel.

Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel. És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni. Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról, magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat… Ahogy telik az idő… mások is felszállnak a vonatra, és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink, életünk szerelme is… Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is), kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után. Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket. Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal, új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel. A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal úgy, hogy a legjobbat adod magadból. Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le. Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg! Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról, csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat… Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást. Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon. És ha le kell szállnom a következő állomáson, örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled! Jean of Ormesson

 

Ti ketten voltatok a kezdet, az otthon,
a biztos kéz, ha minden más roskadozott.
S most csend van ott, ahol egykor a szó szólt,
s hiányotok minden nap bennem dalol.

Édesanyám mosolya – lágy fény az ablakon,
édesapám csendje – erő a bajokon.
Egymás mellett mentetek el az égen,
s én itt maradtam… könnyek közt, némán, félig.

Már nem hívhatlak, ha kérdés gyötör,
nem ölelhetlek, ha a nap leül.
De érzem, hogy vagytok – valahol messze,
a szélben, az álomban, a csillagok rezzenésében.

Elmentél, fiam, s megállt az idő,
a szívemben örök seb, mély és gyötrő.
Álmod még itt él minden hajnalon,
nevemet hívod egy halk sóhajon.

Mosolyod visszhangzik bennem örökre,
mint nyári napfény tűnik föl a ködbe.
Nem volt elég az a kevés év,
amit együtt adott nekünk az ég.

Nem így kellett volna búcsúznunk,
nem ilyen némán, könnyekbe fulladva.
De hiszem, hogy ott vagy valahol,
hol fájdalom nincsen — csak csillagpor.

Ott várok majd rád, ha eljön az óra,
s újra ölellek az ég kapujába’.

A távolságtartás nem mindig jelent haragot, sokszor inkább menekülés a világ túl hangos zűrzavara elől, menekülés attól az állandó kényszertől, hogy jól kell lennünk, hogy mosolyogni kell akkor is, amikor belül mindenünk összetörve kiált a szünetért, amikor a zaj elfojtja a lélegzetünket és minden pillanat egy újabb bizonyítás, hogy erősek vagyunk, hogy bírjuk, miközben valójában már alig maradt bennünk erő, és ilyenkor az ember eltávolodik, nem azért, mert nem szeret, nem azért, mert közönyös vagy haragtartó, hanem mert keres egy kis csendet, egy sarkot, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell megfelelni, ahol nem kérdeznek és nem ítélnek, csak a csend van, amely egyszerre nehéz és gyógyító, mert az elszigetelődés ilyenkor biztonságosnak tűnik, olyan, mint egy burok, amelyen kívül a világ tovább harsog, de belül végre megpihenhetünk, és bár kívülről talán ridegnek tűnik, valójában nem elutasítás, hanem szükséglet, önvédelem, túlélés, olyan, mint amikor kikapcsolod a telefonod, hogy ne érjenek el, hogy ne zúduljon rád újabb zaj, vagy mint amikor becsukod az ajtót, lefekszel, és csak hagyod, hogy a csend átöleljen, és közben érzed, hogy ez a csend nem üresség, hanem gondoskodás önmagadról, mert néha csak így tudod összerakni a szétcsúszott darabokat, mert nem azért vonulsz el, mert nem akarsz jelen lenni mások életében, hanem mert előbb vissza kell találnod a sajátodhoz, és ez a visszavonulás nem a szeretet hiánya, hanem annak egyik formája, mert aki megérti, hogy a csend is kommunikáció, hogy a távolság is törődés lehet, az tudja, hogy nem szakad meg a kötelék attól, hogy néha pihenni kell, sőt talán erősebbé válik, mert a csendben újra meghallod önmagad, újra rátalálsz arra a belső hangra, amit a zaj régóta elnyomott, és ez a hang halkan, de kitartóan emlékeztet arra, hogy a fáradtság nem gyengeség, hanem jel, hogy szükséged van levegőre, pihenésre, térre, ahol feltöltődhetsz, ahol a gondolataid szabadon rendeződhetnek, és ha valaki igazán szeret, akkor nem a szavak hiányát keresi benned, hanem megérti a csend üzenetét: azt, hogy a távolság nem fal, hanem híd, amelyen keresztül lassan, óvatosan újra visszatalálsz, amikor már lesz erőd, és ez a folyamat maga a gondoskodás, a túlélés, a szeretet csendes, mély formája.

Emlékezzünk...

Fáradt szívem hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa szívembe mar.
Megfáradt szívem hangosan dobog
Te érted... ki hiányzik nagyon
Kit az idő múlásával sem feledek
S, arra hogy mennyire szerettelek.
Bennem most a magány dalol...
Mert te már messze vagy...távol valahol...

 

Annyira hiányzol! Nagyon nagyon szeretünk!Nyugodj békében Drága fiam.

 

 Kedves Szent Antal! Csodatévő Szentünk!
                 Kérünk hallgasd meg fohászainkat segítségedért.
             Vidd kérésünket és imáinkat a mennyei Atya elé.