Kellemes adventi napokat és jó egészséget kívánok

Remény gyertyája ékesen lobban,
Biztató fénysugár kell a legjobban,
Csüggedő szívekbe árasszon reményt,
Vigasztaljon meg beteget, szegényt,

Oly nagy sokszor bennünk a csalódás,
Elveszhet az égi szent látomás,
Ó, Uram, kérlek, vedd le a terhet
Mindenkiről, ki valamiért szenved,

Béke legyen az emberek otthonában,
Higgyünk még a szenteste varázsában,
Várunk téged, Te édes kisded,
Földre érkezésed melegíthet kihűlt lelket,

Szenteste reménykedve nézzük a jászlat,
Ringatnánk benne mennyei csodánkat,
Uram, Istenem, add, hogy így legyen,
Imára kulcsolom mindkét kezem,

Adventkor gőgicsél bennem a várakozás,
Áldott legyen szavam, mennyei fohász,
Békét, szeretetet érezze meg minden ember,
Ragyogjon fel a végtelen csillagtenger.

Csak álmodni mentek, pihenni kicsit,
begyógyítani a szívnek sebeit,
hogy feledni tudják azt a sok-sok megbántást,
mit e röpke földi létben fájva éltek át.

Csak álmodnak kicsit, erőt gyűjtenek,
hogy fenn is elviseljék azt a hiányérzetet,
amit lenn éreznek azok, kik még maradtak,
hogy drága emléküknek gyertyát gyújtsanak.

Csak álmodni mentek, hogy békét leljenek,
amíg Isten jóvoltából fel nem ébrednek,
mert ha felébredtek már nem lesz szükség arra,
hogy az élet a halált könnyekkel sirassa.

 Emlékezés, tisztelet adás két napja de mindannyian tudjuk, hogy szerető családtagjaink, rokonaink, barátaink elvesztése nem egynapos fájdalom, hanem örök. Szívünkben, mindennapjainkban ott élnek, fel-fel villan a mozdulatuk, nevetésük, néha meghallod a hangjukat, vagy megérzed az illatukat.

Nyugodjon lelkük égi fényben, emlékeikből fakadjon áldás.

Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel. És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni. Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról, magunkra hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat… Ahogy telik az idő… mások is felszállnak a vonatra, és fontosak lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink, életünk szerelme is… Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is), kisebb nagyobb űrt hagyva maguk után. Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy nem fogjuk észrevenni, hogy elhagyták a helyüket. Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal, új beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel. A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal úgy, hogy a legjobbat adod magadból. Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le. Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg! Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról, csak szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat… Örüljünk annak, amink van, és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus utazást. Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon. És ha le kell szállnom a következő állomáson, örülök, hogy hosszú utat tettem meg veled! Jean of Ormesson