<img alt="Network.hu" src="http://sttc.network.hu/images/frontend/hu/menu/n_mainlogo2.png?17437" />

Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 1 hónapja

És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.
Kolossé 3:15

Levél fiamhoz...

1 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Mond fiam milyen a menyország nálatok oda át?
Hosszú volt az utazás?
Virágszírmok díszítik a szobád?
Barátaid, gyermekem vannak e már ?
Hegy gyomrából lezúduló patakok, hűsek , szomjoltók?
Könnyeinket húlllajtjuk kertetekre,
Mond bòsséggel elég az öntözésre?
Mond fiam találkoztál édesapámmal , nagyszülökkel?
Vannak e nyulacskák a réten, madarak szikrázó napsütésben?
Búzamezőn a sok tarka pillangó?
A gyümölcsfák bőséggel adnak termést,
Piros almát édest ropogóst?

Mindazokért, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk...

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.

Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 3 hete

Uram, taníts engem csendben, tiszta szívvel veled élni! Ne az emberek figyelmét vagy elismerését keressem, hanem a te tekinteted fényét. Add, hogy imádságom ne szavakban legyen gazdag, hanem bizalomban és őszinteségben! Segíts, hogy jótetteimet ne dicséret reményében tegyem, hanem önzetlenül, szeretetből! Tölts el alázattal, hogy a rejtekben éljem meg a hitet, ahol csak te látsz! Te légy az én titkos örömöm, erőm és jutalmam!

Áldott Pünkösdi Ünnepeket Kívánok!

Áldott Pünkösdi Ünnepeket Kívánok!

Pünkösd vigíliája
Pünkösd a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Hívjuk és várjuk együtt a Szentlelket Pünkösd vigíliáján, szombaton, imádságokkal és énekekkel az apostolokhoz hasonlóan!

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 1 hónapja

A pünkösd nemcsak emlék, nemcsak az emlékezés ünnepe, hanem a folytonos megújulás alkalma egészen addig, ameddig az Isten kegyelme lefogva tartja a sötétség árnyait.

Nyugodjanak békében!

Szíved már angyalszívként dobban , S lelkedért minden nap egy gyertya lángja lobban . Hiányzol , fájdalmam nem enyhül már soha , De szeretetemet nem koptatja el az idő zord foga!!!

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 2 hete

Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél.

Várnai Zseni: Retusált fénykép

Az utcán sokszor szembejön velem
egy rég nem látott, kedves emberem,
vagy egy-egy asszony; régi ismerős
iskolatárs, énvelem egyidős.

S rádöbbenek: mily szörnyű változás!
Igen, ez ő, de mennyi torz vonás
ült az arcra, ránc és mélyedés,
miket a kor kemény vésője vés.

Szemem a régi képpel összemér;
mily karcsú volt, és most milyen kövér,
az ifjú báj hogy eltűnt nyomtalan,
szegénynek bizton sok-sok gondja van.

Szívem körül jeges kéz markolász:
- így dolgozik az ősz, az elmúlás,
így látnak bizton mások engem is,
magamat néző látásom hamis.

S amint megyek, csak úgy, önkéntelen
a kirakatüveget kémlelem,
játszik velem önámító varázs,
pedig tudom, hogy kegyes öncsalás.

De ez kell mégis, kell, hogy így legyen,
az évek fátyolt szőnek a szemen,
egy retusált fényképet őrizünk
s nem vesszük észre, hogy megőszülünk.

Várnai Zseni: Mama!

Halott anyámról álmodtam az éjjel,
mióta meghalt, sokszor visszatér,
meglátogat éjjel, ha mélyen alszom,
bárhol vagyok, ő mindenütt elér.

Tudom, hogy meghalt, álmomban ha látom,
És mégis úgy jön, mintha élne még,
s azt is tudom, hogy ébredésem percén
elhalványítja őt a messzeség.

Sohasem szól,csak mosolyogva néz rám,
mintha már nem volna többé szava,
s csak bólogat, mikor fölsír belőlem:
-bocsáss meg nékem, bocsáss meg, Mama!

Sokat vétettem ellened, míg éltél,
nehéz adósság nyomja lelkemet,
nem tudtalak oly végtelen szeretni,
mint te szerettél Mama, engemet.

Egész szívem szülötteimnek adtam,
amint te tetted, ó szegény Mama,
s hidd el, majd ők ezerszer visszaadják,
amit néked vétettem valaha.

Te értem, én én meg őérettük éltem,
ők meg majd másért, bocsáss meg nekem,
én is előre megbocsátom nékik,
amit majd ők vétkeznek ellenem.

Anyák napja lesz.Bárcsak haza vinne léptem a temető helyett, és átnyújthatnám anyámnak azt a színes csokrot, ami szemeimből kihullt könnyeket is hordoz.

Nem sokára megint, Anyák napja lesz. Bárcsak haza vinne léptem a temető helyett, és átnyújthatnám anyámnak azt a színes csokrot, ami szemeimből kihullt könnyeket is hordoz. Bárcsak még anyámnak suttoghatnám el, mily fájó, ha a köszönésre már senki sem felel. Ha zárt ajtók várnak, vagy ha cserélték a zárat, mert már idegenek lakják a jó szülői házat. Bárcsak olyan lenne minden mint ahogyan régen, mikor még gondtalan kisgyermekként éltem, s mikor még anyám is ifjú volt, életerős, bátor, aki megállta helyét bármikor és bárhol. De nekem már soha-soha többé nem adatik meg, hogy irányt változtatva hazamehessek, és küszöbünket átlépve, felköszönthessem az Én drága anyám, kit nagyon szerettem. Maradt hát a temető.

Ma is itt él, szívedben rejtőzik, mert szívedben, mint egy kincset őrzik.