Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.
.
Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.
.
Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.
.
Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!

Mikor gyászolsz átérzed a fájó veszteséget,
a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett.
Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat,
nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat.
Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos.
Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz.
Valójában az élete neked volt ajándék,
s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék.
Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte!
Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére,
amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál.

 Kosztolányi Dezső: HALOTTI BESZÉD

HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló

 Számtalan fehér gyertya tiszta fényű lángja
világlik bele a sötét éjszakákba.
Világlik mint égi csillag aranyló sugara,
mely szelíden ragyog rá a temető világára.

Ragyogjatok csillagok, gyertyák égjetek,
fényetekkel öleljétek az elhunyt lelkeket,
öleljétek úgy mintha a földi világ népe
szívének lenne forró melegsége.

Hiszen minden egyes gyertyaláng valakiért ég,
valaki emlékének lelki üdvéért,
s azért, hogy tudják majd ott fenn az égben is,
szeretteik, emléküket sosem feledik.

Ne sírj azért, mert szeretsz engem!
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes szomorú arccal,
folytasd kacagásod,
nevessünk együtt, mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék nevem a házunkban,
ahogy mindig is hallható volt.

Hogyha elhagy majd a legutolsó sóhaj,
búcsúzz tőlem kedves, csendes, szelíd
szóval,
vagy csak vén kezeddel simítsd végig
testem,
s öleld át a szívem, mellyel úgy szerettem.

Hogyha nem lesz válasz, s néma ajkkal
fekszem,
tudd, hogy mindörökre fészket raktál
bennem,
lelkem lágy falába úgy loptad be lényed,
hogy az ében éjt is átragyogja fényed.

Hogyha nem jön álom két szemedre éjjel,
vigaszt küld a mennyből majd egy égi
fényjel,
velem leszel mindig, hiába kell mennem,
én leszek a csillag, s te ragyogsz majd
bennem!

 Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. S egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is...

Aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid vagy gyomrod, szíved.

 Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. Mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.

Emlékük már a szívemben élnek, hiszen már az örökkévalóságban együtt vannak.

Október és november találkozása mindig egy szomorú időszak is egyben, hiszen a katolikus egyház ilyenkor tiszteleg azok előtt, akik már nem lehetnek köztünk. Minden emberben szép és egyben fájdalmas pillanatok képei szakadnak fel ilyenkor, amelyeknek a gyertyák lobogó lángjával állítanak emléket. Miért kapcsolódik össze az emlékezés a gyertyagyújtás?

Ezért gyújtunk gyertyát Hallottak napján A Halottak napja története

A keresztény naptár szerint november 2-án van Halottak napja, ami a november 1-ei Mindenszenteket követi.

A források szerint az első Halottak napja 998-ban volt, de csak később, a 11.

Apu meséld el nekemMilyen az élet odafent?Hallgattok e szép zenéket?Ott is sír e vajon a lélek?

Testvéreid s nagymamám,vártak e már odaát?Odafent is van e álom?Sírodon, látod e a sok virágot?

Apu meséld el nekem,odafent milyen a csend?Fájt e a lelked,mikor tested örökre megpihent?

Apu meséld el nekem,van e ott is szerelem?Egymáshoz bújik e a lélek,születnek e ott is nemzedékek?

Apu meséld el, milyen a halál?Tényleg csillagként ragyogsz már reánk?Ha lelked más testébe száll,akkor is gondolsz e reánk?