Minden hívek Teremtő és Megváltó Istene! Szolgáid és szolgálóid lelkének bocsásd meg minden vétkét, hogy a Te kegyelmedet, amelyet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgéseink által megnyerhessék. Ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.
Végtelen jóságú Isten, minden ember Atyja! Te szereted híveidet, és akarod, hogy mi is szeressük egymást. A tisztítóhelyen levő lelkek, a mi keresztény társaink, a mi rokonaink, a Te fiaid és leányaid.

Apák napján köszöntelek tégedet édesapám.
Virág nélkül állok én most, de nagyon szeretlek ám!
Nem hoztam virágot, sem finom csörögefánkot,
hoztam viszont nagy ölelést, szép szavakat, sok csínytevést.

Mert tudom, hogy te értékeled, nem csak azt, ha jó vagyok,
hanem azt is, hogyha naphosszat csak rosszalkodok.
Így köszöntelek édesapám, az apukák napján,
s arra kérlek én tégedet, hogy élj még velem soká, soká!

Boldog apák napját!

Mikor leszek én is felnőtt?

"Nincsen felettünk hatalma a sírnak,
Köszönöm, hogy szép éveink voltak.
Örök az arcod nem száll el a szavad,
Minden mosolyod az emlékemben marad.
De az élet csendesen megy tovább,
Fájó emléked elkísér egy életen át!"

A halottakért felajánlott imádságokkal a megholtakat biztosítjuk szeretetünk felől akkor, amikor kénytelenek elhagyni azt a világot, amelyet ismernek, és meg kell tisztulniuk azért, hogy megszülethessenek valami újra. A tisztulás voltaképpen az az állapot, amikor valaki Isten színe előtt fájdalmasan ráeszmél arra, hogy véglegesen el kell szakadnia a földi élettől.

Temető kapuján, ahogy most belépek,
Úgy érzem, sokkal szebb világba érek.
Itt minden oly nyugodt, nem szólnak fegyverek,
Bár sok minden kavarog, de ezek csak emlékek.

Csillagként ragyog a rengeteg gyertya,
Mintha az ég is leköltözött volna.
Gyönyörű virágok, édenkertben járnék?
Ha lehetne, akkor az angyalokkal szállnék.

Egyszer majd én is oda érkezem.
Ám, az utam még be kell fejeznem.
Most itt állok a csendes temetőben.
Elhunyt szeretteim örök emlékére.

Ma égtetőig lobbanjanak az emlékező lángok,
ma minden árva sírhanton legyenek virágok,
hogy egyetlen lélek sem érezhesse azt,
Halottak napján magára marad.

Ady Endre: Békés Eltávozás

„Hangomat a Semmi igya föl,
Mint az álmokat issza
S az én gyönge, panaszos hangom
Ne jajgasson senkinek vissza”