Könny hullik szívemben
mint a városra eső
kés pengéje bennem
a fájdalom őrjítő,Ó, eső, e bús hang
engem mért kísért?
könnyként miért hullassz
s játszol gyászzenét?Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult, beteg
magyarázat nincsen
csak bánatrengeteg,Szerelem, gyűlölet...
hisz egyik sincsen bennem!
ám mégis eltemet-
nek e keserű könnyek.

Ford.Kántás Balázs

A 25 éves korában meggyilkolt Bándy Kata temetésén mintegy hétszázan vettek részt. Az alsóvárosi temetőben rokonok, barátok, kollégák, ismerősök, régi osztálytársak állták körbe a pszichológus fehér tölgyfa koporsóját.

Bándy Kata a tolnai megyeszékhelyen született és járta ki az általános és a középiskolát, s rokonai közül is többen Szekszárdon élnek, ezért vettek tőle itt végső búcsút.

Halk csoszogás hangzik az éjben,
Egy asszony jár a temetőben.
Az éj leple alatt mintha bújkálna,
Kezében a gyász vörös virága.

A szél tündérei túrják ősz haját,
Míg halad e komor helyen át.
A Holdat eltakarják a felhők,
Akár a köd a szomszéd erdőt.

A sírkövek kérdőn néznek a nőre,
Ki csak egyre halad előre.
Sötét ruhája elrejti gazdáját,
E homályban senki sem lát.

Csak az asszony, ki egy sírt keres,
Abban nyugszik az elhunyt hitves.
Virágágya teljesen kihalt,
Díszei nem élték túl a vihart.

Halk zokogás hangzik egy halomtól,
Ez az ősz özvegytől szól.
Kebléhez emeli, s megcsókolja a gyász virágát,
S szépíti vele kedvese sírját.

Könnyeit a virágra hullatja,
Benne van lelke bánatja.
A cseppek, akár a kristály
Csillognak a Holdfényen át.

Mert igen, a Hold előbújt,
Legyőzte az égi háborút,
Hogy az özvegyet lássa,
S nézhesse élete társa.

Fentről figyel a férfi,
Nem akart ő meghalni,
Kérné neje bocsánatát,
Hogy korán itt hagyta párját.

Megérintené ősz haját,
Hallgatná szerelmes sóhaját,
A sírról levenné a virágot
S kezébe tenné a boldogságot.

Szólna hozzá: "Ne zokogj,
Rád én fentről vigyázok."
Az özvegy összerezzen,
Mintha hangot hallana e csendben.

Bús arcát a sírkőre hajtja,
Pár percre tán el is aludna,
Ahogy kedvesével tette,
Mikor még volt élet benne.

Visszagondol a múltra,
Az együtt töltött napokra,
Szerelmük mennyire éltette,
De most már csak a magány van vele.

Feláll az özvegy, indul haza,
Könnyes szemét lehunyja,
Álmában párját tán látja újra
S nem kell már a gyász virága.

Zúgnak a fák egy éjen át,
Látják a szelek a férfi sírját,
S a könnyektől csillogó gyász virágát...

Nincs hazatérés többé.

Mikor útra keltem, még nem tudtam,

hogy ez volt az utolsó utam.

Nem térek hozzátok vissza, többé  soha,

hogy sorsom velem ily mostoha.

Hisz még fiatal vagyok,  élni akartam még,

ez a szörnyű baleset miért pont engem ért?

Ámokfutók áldozata lettem Én,

kik felelőssé váltak rövid életemért.

Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom,

fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom.

Ágota László
Emlékezés szeretteinkre

Csillagok gyúlnak a messzeségben.
Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden.
Párás ködben úszik az alföldi táj,
Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.

Előkerült a múlt az emlékek képében,
Szívbemarkolóan elcsendesül minden,
Megérint az elhunyt ősök szelleme,
Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.

Leülök a végtelen semmi peremén,
Nincs tovább, itt vagyok az út végén,
Szemben velem lepelbe öltözött lények,
Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.

Temetőben: Gyermeksírok

Gyermeksírok, halott csecsemők, halott gyerekek. Roppant bölcsőjük, a Föld, a Mindenségben ringatja parány testüket.

Gyermeksírok. Anyák. Apák. Kezükkel nem játékot nyújtanak, hanem virágot. Szájuk néma, mit beszéljenek? Szemükben könny, mit reméljenek? Kezükben szívük mozdul, simogatják a rögöket.

Gyermeksírok, döbbenet ül fölöttetek és fényként ragyog a csodálatos Szeretet: apák, anyák simogatják a porló rögöket.

 Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni...
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni..
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem
Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket.. már nem fájnak a pofonok
Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben
Kaptam még több csalódást... megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim..
Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..