"Félreértjük a magányt. Pedig csak Isten akar váltani velünk néhány szót négyszemközt."
Jézus azt mondja: "Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván." Mt 6:6
A belő szoba ajtaját nem azért kell bezárni, hogy a másik embert zárjuk ki onnan, hanem "én"-ünk szerepjátszásának lármájától akar bennünket megszabadítani. A magányban tudunk Vele igazán őszinték lenni, amikor nem másokra figyelünk, mert tudjuk, hogy Ő nem érti félre a szavainkat ,Jézus is gyakran kereste a magányt, a csendet. Arra szükségünk van - mindannyiunknak.
Az imádság a csend beszéde, ahol meghallhatom az ő szelíd csendes hangját, nem nyomja el más zaj.

Válasz

Túl sok a sebhelyek vannak egy emberben . Vannak nehéz élethelyzetek sorsok , és soha nem gyógyulnak be a lelki sebek mert mindig újabb fájdalom csalódás éri!

Válasz

Két dolgot folyamatosan elfelejtünk a Máté evangéliuma 25-ben található parancsáról
Mégpedig, hogy etessük az éhezőket, ruházzuk a rászorulókat, látogassuk meg a betegeket stb. Először is elfelejtjük, hogy ez egy parancs és az Úr azt reméli, hogy életünk során találhatunk időt arra, hogy megtegyük, miközben fontosabb ügyekkel foglalkozunk. Jézus őszintén elvárja népétől, hogy ezt tegyék. Másodszor, amikor ezeket tesszük 'a legkisebbekkel, testvéreink közül', Jézus ezt számon tartja. Pál ezt mondta: "Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Galata 6:10)

Válasz

Mikor elveszíted azokat kik fontosak voltak,
árvult szívvel kelsz fel, ha jő a virradat,
és árvult szívvel bújsz bele esténként az ágyba,
mert senki nincs olyan, ki vigaszul szolgálna.

Sosem jön már vissza, aki elment és szeretett,
aki értette a panaszod, értette a félelmed,
s aki minden átélt fájdalmadban ott volt melletted,
szorítván erőtlen, gyönge kezedet.

Mert ki szívéből szeretett, az féltve őrizett,
őrizte a mozdulatod, a múló perceket,
és minden szépre vigyázott, mi lelked körbe fonta,
hogy elsők között legyél a túlélési sorba.

De most, hogy már az utad egyedül kell járjad,
és viselned kell terhét is a fájó árvaságnak,
kérdd meg szépen, Istent, segítsen majd néked,
hogy túlélje szíved is a hiányveszteséget.

Kun Magdolna

Válasz

Mert aki szeretne örülni az életnek,
és jó napokat látni,
óvja nyelvét a gonosztól,
és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot;
forduljon el a gonosztól,
és cselekedjék jót,
keresse és kövesse a békességet.
1 Péter 3:10-11

Válasz

Ne kérd tőlem, hogy hős legyek; nekem ez nem ment még sosem, de most hívj, ha kell...

Válasz

Angyal vidd meg a hírt az égből, mindig új élet lesz a vérből.

Találkoztak ők már néhányszor, - a gyermek, a szamár, a pásztor - az alomban, a jászol mellett, ha az élet elevent ellett.

A csodát most ők is vigyázzák, leheletükkel állnak strázsát.

Mert csillag ég, hasad a hajnal, mondd meg nekik - mennyből az angyal.

Márai Sándor

Válasz

Adj szót fájdalmadnak;
a bánat, amely nem beszél,
addig szorítja a megterhelt szívet,
amíg az megszakad.

Shakespeare: Macbeth, részlet

Válasz

Ha szeretsz valakit, aki nem szeret: felejtsd el.
Még akkor is, ha az a valaki a férjed, a feleséged
vagy az anyád. Bocsáss meg neki, de felejtsd el,
szegényt. Tudom, hogy fáj - néha egy életen át -,
de menj tovább!

Müller Péter

Válasz

"Látod, így jön majd az öregség, udvariasan. (...) Nem dráma az öregség, ne félj. Egy napon hírt kapsz, ennyi az egész. Felnézel a munkából és az életből, szórakozottan, s aztán készségesen mondod: "Igen, igen. Meg kell öregedni. Egy pillanat még, valamit akartam... Mit is? Igen, élni. Tudom, most már késő. Mehetünk."
/Márai Sándor/

Válasz