Uram!
Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.
Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.
Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.
(Assisi Szent Ferenc)

Válasz

Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat,
és az örök világosság fényeskedjék nekik! Amen.

Válasz

"A legrosszabb dolog az az életben, ha elveszítjük azt, akit a legjobban szeretünk. Időnként meg kell állnunk és hálásnak kell lennünk azokért, akik vannak nekünk. Mert egy napon, amikor felnézünk a telefonunkból többé már nem lesznek ott. Amit az egészből igazán megtanultam az az, hogy éljünk és szeressünk minden egyes napon. Mintha ez lenne az utolsó. Mert egy napon tényleg ez lesz az utolsó."
/Liam Neeson/

Válasz

Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ.

Válasz

VALAKIK HIÁNYOZNI FOGNAK

Valakik hiányozni fognak,
kik ránk már nem mosolyognak.
Egyik szemünk sír, a másik nevet.

Így várjuk, a meghitt ünnepet.
Gyertyát gyújtunk, a hideg téli estében.
Vacsorázunk, a karácsonyi fényben.

Arcunkról lassan eltűnik minden könnycsepp.
S örülünk, minden ölelésnek.
Bár valakik hiányozni fognak.

Asztalnál, velünk már nem falatoznak.
Fentről néznek már reánk.
Értük is ég, majd a gyertyaláng.

Karácsonykor sok lélekangyal a földre száll.
Mindegyik megkeresi elhagyott otthonát.
Melegséggel töltik be a szobát.

Csendes éjben, sok lélek egymásra talál.
Valakik hiányozni fognak.
Emlékük szívünkig hatolnak.

Üvegdíszben csillan a könnycsepp.
Ők velünk, már nem ünnepelnek.

Jolie Taylor

Válasz

Adj nekik, Uram, örök nyugodalmat,
és az örök világosság fényeskedjék nekik! Amen.

Válasz

"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja,
keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . .
Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . ,
onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve.
Látom, ahogy huncut szemed mosolyog,
és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok!
Köszönöm, hogy a barátod lehettem,
hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem.
Melletted az ember soha nem volt bánatos,
csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos.
A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan,
minden ember ilyen barátot kívánna magának.
Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál,
én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál.
Elragadott tőlünk ez a betegség,
pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél.
Bátran szeme közé néztél a halálnak,
akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . .
Erősebb voltál, mint bármelyikünk,
akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ?
Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . ,
de Érted még ezt a próbát is kiállom.
És bár a szíved már nem dobog,
hiszem, hogy a kis lelked örökre....

Válasz

Gyász

Tragédiát megélve elnémul az ember.
Naivan azt hiszi, ez a legjobb fegyver,
pedig így csak magát emészti el,
s nem veszi észre, hogy sose kél fel.
Rövid az élet, hosszú a némaság.
A fájó hallgatás még nem gyávaság.
Erős akarattal túl kell lépni rajta,
mert maga az Élet is ezt akarja.

Válasz

Egy Ókori bölcsesség szerint:
Olyan fiatal vagy mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmeid. Csak akkor öregszel gyorsan, ha már nem szárnyalsz és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze drága, szerető szívedet.
Korunkat ne a naptár számlálja, hanem a lelkünk mutassa meg mennyinek érezzük magunkat.
Furcsa természet az ember. 20 éves korunkban a 40 évest már öregnek gondoltuk, aztán ahogy telnek az évek úgy tolódik ki ez az időpont a 70-re, 80-ra sőt tovább.

Válasz

Vannak, akik hazatértek, már nyugodtan pihennek,
Mások, őket siratják éppen kint a temetőben.
Kint járva a sírhalmok közt, most lehajtott fejjel,
Mindazokra gondolok én, kiket elvesztettem.

Mécseseknek forró lángja, lobog tán örökké,
Ez jelzi, hogy nem feledünk sohasem el többé.
Mindig velünk voltatok, vagytok és lesztek,
Hiszen a mi emlékünkben Ti mindig is éltek.

Lehettetek: papák, mamák, gyermekek vagy hősök,
Ki már szülőföldben nyugszik, létetek már örök.
Most is rátok gondolunk, mécsesünk meggyújtva,
Szívünk tiszta melegével, felétek fordulva.

Válasz