Emlékezünk drága szeretteinkre.

Válasz

Az a legfájóbb tudatállapot,
mikor elveszítesz mindent,
mi értelmet adott,
s csak bolyongsz-bolyongsz
ebben a hazug, torz világban
mindaddig,
míg el nem merülsz
a magány mocsarában.

Válasz

Hiányoznak Nagyon.

Válasz

Szüleim Nyugodjanak Békében Hiányoznak Nagyon.

Válasz

Az én jó drága szüleim és az én kedves testvérem felesége és drága fiam emlékére.

Válasz

Megküzdesz minden nappal, és semmi sem hajlandó megállni egy pillanatra sem. Belül minden mindörökre megváltozott, de a külső világ ugyanúgy megy tovább, mint azelőtt, és minden egyes nap ezzel a rejtéllyel kell szembenézned.

Válasz

Őszinte részvétem aki itt gyászol.

Válasz

Kibédi Ervin:
Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet.

Válasz

EMLEKED-A-SZIVUNKBEN-EL

Válasz

Olyan szép arra gondolni, hogy az eltávozottaink már nélkülünk is jól megértik egymást angyalok társaságában. Ettől megnyugszunk és tudatosul bennünk, hogy a hiányérzet, már csak nekünk fájdalmas. Ettől kezdünk erősödni gyengeségünkből és elfogadjuk a megváltoztathatatlant.

Válasz