Volt egy szerető sziv,

Mely megszünt dobogni.

Volt egy drága barát,

Ki elment bucsú nélkül,

Bucsuzunk töled ha messze is voltál.

Szivünkbe mégis otthonra találtál.

Bár  elragadot a sors,

És minket egyedül hagytál,

Lefeküdtél és őrőkre elaludtál.

Szivünk megszakad miis meghalnánk érted,

Arra kérem Istent h adjon vissza téged!!!!!

Adjon Isten jó éjszakát

Adjon Isten jó éjszakát,
küldje hozzánk őrangyalát,
terjessze ránk szent áldását,
köszöntsük a Szűz Máriát!

Köszöntsük a Szűz Máriát
Vele együtt ő Szent Fiát,
Jézus, Mária szent neve
legyen nekünk örömünkre.

Ime eltünt a fényes nap,
felkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
nem vagyok még útra kész.

Ime sötétben maradok,
Jöjjetej élő csillagok,
Ragyogjatok élő tüzek
dicsőült mennyei szentek!

Te is őrző szent angyalom,!

Folyton csak búcsúzunk, erről szól világunk
Mellette remélünk, de van, hogy sírdogálunk
Búcsúzunk attól is, mi nagyon kedves nekünk
S mikor búcsúzunk, kicsit belehal a lelkünk...

Búcsúzunk az éjtől, búcsúzunk a perctől
Búcsúzunk attól is, mi nagy boldogság belől
Búcsúzunk apánktól, búcsúzunk anyánktól
Terektől, tavaktól, erdőktől, a fáktól...

Életünk sokszor szól a keserű búcsúról
Szívünkben bánattal, fájó elmúlásról..

 Add ide ma nekem a tiszta, fehér rózsákat,
melyeket egy napon síromra akarsz tenni.
Rendezd el a szeretet liliomait
az én legdrágább vázámban.
Add ide nekem őket még ma,
illatuk még megszépíti életemet,
s örömöt szereznek nekem.
Add ide őket ma, mikor szívemet gyötri
a szeretet hiánya.
És azt a tüskét, amit most belém szúrsz,
azt ültesd, ahová való, a sírra.
Eljön a nap, mikor majd
semmit sem fogok rózsáidról tudni
és tüskéid sem fognak
szívemnek fájdalmat okozni.

Összetörték már párszor a szívem. Kérdeztem miért? Nem jutott eszembe egy értelmes gondolat. Egy világ omlott ilyenkor össze bennem. Semmit nem értettem. Mit tettem, mit csináltam rosszul? Összeszorult a szívem, fájt az igazságtalanság. Könnyem folyt...Kerestem az értelmet az értelmetlen összefüggésekben. Összekuszált szálak, ki segít kibogozni? Én is okoztam már fájdalmat másoknak. Volt, hogy megbántam a kimondott szavakat, melyek éles tőrként értek célba.

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Messze virít a temető, mécsesek fénylenek,
Sötétben a gyertya fénye világítja az eget.
Annyi virág a sírokon, belepi a fedelét,
Mennyi könnyet hullajt, ki elvesztette szerettét.

Ennyi sír a temetőben, a szívemet fájlalom!
Nincs is ennél kegyetlenebb, borzasztó nagy fájdalom!
Szellő fúj a sírok felett, mindenfelé virágok,
Szeretteink nem láthatják többé már-e világot.

Szenvedj Velem...! Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon...!
Ne sajnálj semmi fáradtságot, határt ne ismerj, megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Ezt állandóan szem előtt kell tartanod. Ez a szentek példájának követése. Ebben megegyeznek mind az Én megváltó munkám segítői, bármilyen körülmények között éltek is.

Csendes estét kívánok kedves csoportnak.
Ma fájó emlékek jutnak eszünkbe,mindazokra gondoltunk aki már nincsenek közöttünk!
Mindenkinek van akiért gyújtunk gyertyát- temetőbe megyünk szál virággal és csak állunk a sírnál és csendben könnyeket hullajtjuk.
De emléke él és élni fog.
Mert nem haltak meg csak messze távoztak hol meg nem érinthetjük.

Gyertya gyullad meg minden nap,
Nélküled hideg és nyugtalan.
Önmagam soha nem leszek,
Semmiben immár nem hiszek.
Elfelejtettem élni már,
Szívemben nem lesz többé nyár

Üdvözlégy Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen.

"Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért.
Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kísértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod."

Ha fájó szívvel kell látnom,
hogy legjobb barátaim elhagynak egymás után,
Te velem vagy, Jézusom.

Ha a göröngyös utat társtalanul kell tovább rónom,
Te velem vagy, Jézusom.

Ha az életben mindenkitől elhagyatva állok,
Te velem vagy, Jézusom.

Ekkor érzem valójában közelségedet,
hogy velem vagy, Jézusom.

Amikor a legelkeseredettebb  harcomat vívom,
Te velem vagy, Jézusom.

Tudom, amikor a harcból győztesen kikerülök,
Te mellettem vagy, Jézusom.

Tudsz rólam mindent,
s amikor szívemet elönti a bánat és a keserűség,
Te velem vagy, Jézusom.

Egyszer...

Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,
amikor megáll csendben egy hullólevelű fa alatt,
és elrebeg egy imát.
Nem templomit...
nem olyat amit a világ hall és lát,
hanem fénylőt... amiben odaadta magát.
Csak ő érti... és talán az, aki miatt idejött.

Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön...
talán csak úgy... hogy valamit közöljön.
Csendben... csak magának, és csak neki...
annak aki meghalt...
de az emlék, még mindig élteti.

(Léria Dipán)

Drága fiam nagyon fáj hogy elmentél.2004 május 30 án.- Már rég ithagytal,de még mindig fáj,de jó lenne még egyszer látni,hallani a hangod.
Szomorú a szívem -Ez olyan fájdalom ami soha nem múlik el. Örökké szivemben maradsz! Hiányzól nagyon. Csabikám...

Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.

Itt hagytál benünket drága testvérem. Szomorú  és fájó ez a pillanat  soha nem lehet feledni téged. Ez a gyerty most érted égjen!,Akiket szerettünk

Istenáldottak

Áldott legyen minden lélek, ki az égbe költözött,
s kik már nem éreznek soha többé földi örömöt,
mert érző szívük jéghideg lett, testük dermedt kő,
mit holtcsendjével őriz a homoktemető.

Vigyázz rájuk, Istenem, vigyázd nagyon őket,
adj békés nyugalmat a végleg elmenőknek,
hogy ne fájja lelküket az a kínzó hiányérzet,
mely az itt maradtakra súlyos csapást méret.

Áldott legyen minden gyermek, ifjú, és öreg,
kik már egy más világban gyújtanak csillagtüzeket,
hogy feltündöklő csillagfénnyel átmelengessék,
a sírhantoknál sírdogáló emberek szívét.

.

Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön,s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek,
akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.

 Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.
Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.
Sirok között egyenlő minden ember,
Akár ott sirva, akár oda jutva.

Reviczky Gyula.

Most már csöndesebben gondolok rád,

már nem zokogva térdepel a bánat
és már nem a halál felé bont vitorlát
minden gondolat,
hogy megpihenjen nálad.
Nem felejtek, csak már nem fulladok,
él bennem minden mosoly, minden hang,
már szelíden szomorúak a hajnalok
és a jajt'... megőrzi egy csendharang.
Már csöndesebben gondolok rád,
már csitítgatni képes minden emlék
és úgy suttog, úgy ölel át,
mintha újra az öledben lennék.

Azért imádkozik az elhunytakért az ember, amiért bármi másért is teszi. Az Istennek elmondott kérések nem Istennek, hanem az embernek válnak a javára. A halottakért végzett ima nagyban elősegíti, hogy gyógyuljon az a sérülés, amely az eltávozottak és az itt maradottak közötti kapcsolatban keletkezett. Valakinek az elvesztését igen gyakran kíséri természetes módon a félbeszakítottság érzése és ezzel együtt bizonyos fokú lelkiismeret-furdalás.

„Legyen ez a harangzúgás” a hála kifejezése is „azért, hogy megmaradtunk, hogy Isten segítségével újat kezdhetünk” – fogalmaztak.

A két testület közös imádságot is írt az alkalomra, amelyet minden keresztény templomban elmondanak.

 Egyetlen pillanat alatt elmúlhat az élet. Előjel nélkül, az esély nélkül, hogy valamit még el tudjunk intézni, ami fontos volna - egyszerűen elmúlik. De ezt egészen addig elfojtjuk magunkban, amíg olyasvalakivel nem történik, akit az ember szeret. Csak akkor tanuljuk meg az apróságokat megbecsülni. Az ember megérti, mi az, ami igazán fontos az életben, és főleg, ki az, aki igazán fontos.