„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.

Égett a gyertya és meglobbant, ha a lehelet, vagy a gondolatok elreppentek mellette;
a lehelet aztán szétesett, a gondolatok fáradtan leszálltak, mint a haldokló madár,
és elmúltak.

Egy nap felnősz, valami fontosat teszel, gyerekeid lesznek, és egy nap elalszol te is,
mint a gyertya lángja, utat engedve egy új életnek. Ez bizonyos, ez a dolgok rendje.

Úgy viseljük állandóságunkat, mint gyertya a lángját, változunk és fogyunk, de a láng csak velünk együtt lobban el.

A gyertya szépen lángol, nem fújja már a bántó szél.

Te adj erőt.

Te adj erőt, hogy bírni tudjak,
Ha megbántanak, ne zokogjak.
Te add meg, hogy eltűrjenek;
Hogy hibáimmal is szeressenek.
Te erősítsd meg erőtlenségem,
Hogy hősként vigyem a keresztem.
Te légy árvaságom erős támasza,
Tudom Te vagy a gyöngék gyámola.
Te őrizd meg a gyöngülő eszem,
Hogy életem nagy teher ne legyen.
Ó adj azoknak szeretetet,
Akiknek én adtam életet.
Legyen szívükben jóság, irgalom,
Öregségemet értő szánalom.
Áldd, őrizd őket édes Jézusom,
Hogy találkozzunk Nálad egykoron.

Szürke téli égből hópehely száll, hullva,
Fehér a kis falunk minden háza, útja.
Fönn a levegőben gyászmadarak szállnak
S a fehér falura vetnek futó árnyat,
Tünő, sötét árnyat...

- Fekete madarak halljátok e hangot?
Keressétek fel ma a legdrágább hantot!
Legbúsabb nótáját a szél is ott sírja,
Meleg szárnyatokat fedjétek e sírra,
A legárvább sírra...

Éjjeli ima!

Uram!

Aki érti, befogadja. Megszívleli és továbbadja. Add, Uram, hogy minél több szív megnyissa előtted ajtaját, hogy meghallják, megértsék és befogadják azt, amit Te, Uram, közölni akarsz velük. Minden egyes szívhez van szavad, ma is, reggel is, este is, napközben is. Erősítsd és bátorítsd a gyermekeid szívét, hogy amit hallanak, meg is szívleljék, és ne féljenek továbbadni. Ehhez tényleg bátorság kell, hogy ne szégyelljünk Téged, hogy fel merjük vállalni a hitünket Benned, és hogy Téged akarunk követni minden nap.

Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.
Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek
vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.