Mindenszentek napján

Mindenszentek hajnalán beszökött a tél,
Megmutatta kemény arcát, rideg volt, s fehér
Dermesztő, vad hidegre ébredt minden ami él,
S a kerteken már megmaradt a dér.

A fa ágán még kapaszkodik egy megsárgult levél,
Megfeszítve erejét a végsőkig remél,
Bár tudja, már csak néhány percig él,
S mint a többi, Ő is földet ér.

A temetőkert fagyos útján fázós emberek,
A fejfákhoz igyekeznek, hol halottaik felett
Emlékező, könnyes szemmel kulcsolnak kezet,
S ma minden síron gyúlnak mécsesek.

A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás, vagy égető érzés, a váratlan fájdalom, a mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le, az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom, feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll: érzéstelenítünk, elhessegetjük, felvállaljuk, letagadjuk, de néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergődünk rajta.

Ha majd hosszú évek
múlva

Hajad hófehér
lesz,kezed reszkető

Kisunokáid között
üldögélsz majd

S egyik egy könyvet
vesz elö

-Nagymama nézd
könyvet találtam.

Oda viszi, s leteszi
eléd,felgyulnak

a régi szép
emlékek,ha felnyitod

a könyved
fedelét.Eszedbe jut akkor

valaki,kit már takar
a sír.

S kisunokáid félve
suttogják

-Nézd a nagymama sír!

Gyertyát gyújtunk és emlékezünk.Megszépülnek a sírok, virág kerül azokra a hantokra is, melyekre év közben kevés gondoskodás jutott. 
Az érzelmeket szinte teljesen visszafogó, a másikat alig észrevevő, rohanással teli világunkban Mindenszentek és halottak napja idején ez a néhány pillanat, néhány röpke óra a figyelemről, a törődésről, a csend békéjéről szól. Becsüljük meg, még ha villanásnyi időre is érint meg bennünket ez az érzés, hiszen olyan érték, amely egyre inkább hiánycikk. 
E ritka ajándékot különös módon éppen azoktól kapjuk, akik már nincsenek közöttünk - szeretteink túlvilági üzenete a figyelmeztetés: állj meg, ember a nagy rohanásban, mert semmi sincs annál fontosabb, mint figyelni a társra, a családra, a gyermekekre, a jó szóra éhes idős szülőre, a törődésre vágyó szomszédra, a körötted levő munkatársra - a másik emberre. 
Amikor rádöbbensz az elmulasztott pillanatok pótolhatatlanságára, már egyedül állsz a sír mögött. 
Halottaink szeretete valójában az élet iskolája.

Purzsás Attila: Emlékezzünk

Békés, meghitt síri csendben,
Némává lett szeretettel
Gyújtunk gyertyát minden évben,
Nem feledett érzésekkel.

Megható a sok gyertyafény,
S szívünkben ott él a remény,
Hogy mind békében nyugszanak
Itt e megszentelt föld alatt.

Kedves drága szeretteink,
Kikre mindig emlékezünk,
Könnyes szemmel mondunk imát,
S tesszük szívünkre a kezünk,

Mert tudjuk ott élnek tovább
Minden egyes dobbanásban,
S látjuk szemük csillogását
Mindegyik kis gyertyalángban.