Teréz Anya

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet.
Nézz körül a világban láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát.
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok vesznek körül.
Nézd azokat, kik nem tudnak járni arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát ki könnyes szemmel nézi a szüleidet.
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne.
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál. ne háborogj sohasem.
Nem tudhatod, mi lesz holnap. Ez vezessen az Életben!

Válasz

Várnai Zseni:

HA SIMOGATNI TUDNA A SZAVAM

Ha simogatni tudna a szavam,
Mint lágy, becéző szellemkezek:
Szavak virágát hinteném rátok,
Hogy ne szenvedjetek.

Ha gyógyítani tudna a szavam,
Mint régi, titkos, nehéz balzsamok:
Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Hogy meggyógyuljatok.

Ezernyi szóból szőnék most mesét,
Mely elzsongítna, mint egy nyári álom,
És elkendőzné a vérző valót:
Hogy ami fáj, az ne fájjon.

Válasz

MAMA MÉRT SÍRSZ?


– Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolta gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is: „Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?” „Minden nő ok nélkül sír.” – Ez volt minden, amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, hogy vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat: – Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya elgondolkozva válaszolt: „Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja: egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van. Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Válasz

Szent Lélek szállj alá:
erő, kincs, égi fény...
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!


Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.


Űzz el szívekből
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.


Annyi még az önzés,
a gyűlölet: - vedd el!
tölts be minden szívet
emberszeretettel.


Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.


Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot
Szentlélek Úr Isten!

Válasz

PÜNKÖSDVÁRÁS

Istennek Lelke szertejár,
az új pünkösd itt van közel.
A kis sereg epedve vár,
Szentlélek Isten, ó, jövel!


Mint lágy szellő, folyvást fuvallsz,
kérő szavad mindegyre hív,
s megnyílik, merre áthaladsz,
sok, üdvre vágyó, szomjas szív.


De hány szív van, mely még setét,
a télnek álma ráborul,
nem érzi tavasz kezdetét,
pedig fölötte átvonul.


Jöjj, Lélek! Lobbanj égi tűz!
Jöjj zúgó szélnek szárnyain,
álmot, közönyt, halált elűzz,
szívünk előtted tárva, ím.


Ó, adj erőt, tüzet belénk,
hadd csapjon szerteszét a láng,
Igéd, miből csak tördelénk,
harsogjon égi kürt gyanánt,
fölrázva álmodók hadát,
s kit fogva tart a bűn-halál,
lássa meg mind a Golgotát,
hol rá bocsánat, béke vár.


Szentlelked töltsd ki ránk, Urunk,
tisztítsd, szenteld meg népedet,
hadd zengjen szívünk s ajakunk
pünkösdi hálaéneket.

Válasz

Medek Tamás: Emlékek zenéje

Felcsendül az emlékek zenéje,
S egyre csak repít feléje.
Hozzá, kit most nem érhetsz el,
Aki nélkül indul, minden reggel.

Nélküle köszönt a napsugár,
Egyedül visz tova az ár.
Mintha nem lenne tovább,
Semmi sem hamarább.

Egy kietlen szigeten,
Érzed magad idegen.
Üresen hagynak a napok tova,
Mégsem juthatsz el már oda.

Ahol ő várna téged,
S adná a melegséged.
Ahol megpillanthatnád ívét,
Felragyogni a szívét.

Felcsendül az emlékek zenéje,
Tekinteted szegezed az égre.
Utazva az élet vonaton,
Zakatolva ott monoton.

Csak mész, de nem tudod hova,
Körülötted addig ezer csoda.
Melyek arra várnak, hogy észre vedd,
S ezzel őt is boldoggá tedd.

Mert ameddig ezer sebből vérzel,
Bántja, hogy nem látja a fényed.
Bár megérti a vakságod,
Szeretné, hogy értsd a világot.

Hogy csak látszólag tűnt el belőle,
De marad továbbra is, a lelked őre.
Benned. S ahhoz, hogy élhesd,
Ne a fájdalom lángját égesd.

Felcsendül az emlékek zenéje,
Vedd hát észre mindig benne.
Hisz ő küldi neked dallamát,
S beleszövi, minden szavát.

Ha felcsendül az emlékek zenéje,
Tudd, érted bújik mindig beléje.
Hogy eljusson hozzád így újra,
Érintsen és öleljen, egy életútra.

Válasz

Juhász Gyula Testamentom

Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.

Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?

Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!

És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?

És nézni: édesanya alszik e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive:
Szeretnék néha visszajönni még!

Válasz

Medek Tamás: Fájdalmad fala

Nincs mi jobban emésztene téged,
Mint amikor valaki hiányát éled.
Akit úgy érzel, kitéptek belőled,
Nem olyan seb ez, mely benőhet.

Ülsz, s csak félnek érzed magad,
Éget minden, mi vissza marad.
Hozzád a Nap fénye is alig ér el,
Egyedül dacolsz a sötétséggel.

Gondolataidban egyre elveszel,
A többségével csak veszekszel.
Falat építesz magad köré,
Mely le nem omolhat többé.

Viszont amíg e fal ridegen épül,
Nem mehetsz semmin keresztül,
Ami azon kívül lenne, s várna,
Remény lenne, kis boldogságra.
Tudd, ezzel a fallal örökre,
Magadat zárod börtönbe.
Nem juthat így hozzád senki,
Az sem, ki a szíved zengi.

Mert ne feledd, bár most hiányzik,
Csak a szemednek nem látszik.
Veled van, de a várad túloldalán,
Várja, hogy bejuthat rajta talán.
Hogy egyszer kaput nyitsz neki,
Melyen a szíved végre elérheti.
A fénytől aztán porba hulljon,
Összes kesergésed a múlton.

Tudja, szinte lehetetlen ez neked,
Míg lelked a testben szendereg.
Ezért próbál, ahogy csak tud, kelteni,
A fal mögül is, igazán szeretni.
Ezt minél jobban felismered,
Könnyebbség lesz majd neked.
Mélybe zuhan, mit emeltél erőd,
Így kapod vissza végre az erőt.

Újra érezheted, kit veszni hittél,
Többet kaphatsz puszta hitnél.
S ha tudod, hogy újra látod,
Vele élheted tovább az álmod.

Válasz

Kosztolányi Dezső – Halotti beszéd

„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt…”,
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt… „
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”

Válasz

HIMNUSZ A KERESZTRŐL

Szemem előtt csodás kereszt,
Melyen a menny Királya halt,
Vagyon és fény nem érdekel,
S a gőg helyett, a hála hajt.

A büszkeségem semmi más,
Csak megváltó Uram lehet,
Kereszten Ő viselt halált,
Így kaptam Tőle életet.

Amíg fején, karján, kezén,
Együtt folyt, szeretet és vér,
Különb forrás sosem volt még,
Sem szebb fejék a tövisnél.

Köszönni hát, mit hozzak én,
Egész világ vajon mit ér,
Teljes valóm legyen Tiéd,
A végtelen szerelmedé.

Válasz