Tudod milyen fájó, elfordulva sírni,
úgy, hogy a világ, ne vegye azt észre,
és ne is sejtse senki, milyen érzés lehet
szívünket látni, talpig feketébe.
Tudod milyen fájó gyászolni a múltat,
tagadni a jelent miben élni kell, és
egyre süllyedni a mély árkú gödörben,
várva azt, vajon jön-e, aki felemel.
Tudod milyen látni, hogy fut el az idő, s
az idővel, hogy veszik el minden egyes nap,
miben oly sok mindent túl kell élni ahhoz,
hogy önnön erődből életben maradj.

Kun Magdolna

Válasz

Minden percben elhagyja valaki a világot. Ez nincs korhoz kötve.
Mindannyian sorban állunk, anélkül, hogy ezt felismernénk.
Nem tudjuk mennyien állnak előttünk. Nem tolakodhatunk előre,
nem is engedhetünk magunk elé senkit.
Nem kerülhetjük el a sorban állást, amibe fogantatásunkkor
álltunk be. Ez megváltoztathatatlan. Amíg sorban állunk,
sok fontos dolgot tehetünk meg, hogy a várakozás elviselhetőbb
és örömtelibb legyen ezen a világon.
Élvezz és használj ki minden pillanatot.
Tégy különbséget a hasznos és haszontalan dolgok között.
Legyen időd magadra, és a szeretteidre.
Mosolyogtass meg embereket.
A felesleges konfliktusokat száműzd az életedből, amennyire csak lehet.
A békét keresd még akkor is, amikor nagyon nehéz.
Tudasd azokkal, akik fontosak neked, hogy mennyire szereted őket.
A sor halad, és nem tudhatod, hol állsz benne.

Válasz

"Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.

Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként".

forrás: rozsakert.bloglap.hu

Válasz

A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már
mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy az
életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak
felszáradnak a könnyeink. Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte
magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget.
Csak elment és minden búcsú magában hordozza a reményt.

(Paulo Coelho)

Válasz

Sík Sándor- Jó nekem Uram

Jó nekem, Uram, havas, téli tájon,
Jó nekem, hogy a szívem vérig fájjon,
Jó énnekem vadon-egyedül lennem,
Jó, hogy a lélek búgva nyögjön bennem.

Jó nekem, hogy kezed kitapogatta,
Hol roskad a szív legjobban alatta,
Hol a legfájóbb, legjobban hol reszket.
S odacsókoltad lángoló kereszted.

Jó nekem, hogy a kezed rám nyújtottad,
Megragadtál, szegény ügyefogyottat,
És egy rántásra, minden gyökerestül
Kiszakítottál én drága földembül.

Jaj, hogy ropogott a szegény gyökérzet!
Minden kis ér vörös patakban vérzett.
A tépett test, hogy remegett kezedben,
Sok hosszú éjen zokogott imetten.

De Te, Uram, a jajra nem hallgattál,
Kitépve, csonkán addig rázogattál,
Amíg lepergett száramról remegve
A legutolsó kis homokszemecske.

És most, Uram, most itt fekszem kezedben,
Tépetten, árván, fájón, megepedten,
Alázatosan hajlott homlokommal,
Egyesegyedül teveled, Urammal.

De jó nekem a Te kezedbe esnem,
Soha ne engedj más helyet keresnem.
Most, most, Uram, most nincsen másom, látod:
Jöjj, melengesd föl halvány kis virágod!

Válasz

Márai Sándor - Köszönöm a sorsnak ..

Utolsó leheletemmel is
köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam
és az értelem egy szikrája világított
az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet,
a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok:
s ez is milyen csodálatos
rendjén való és egyszerű!
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?
Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet,
az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem."

Válasz

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Figyelj reám. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra... Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Válasz

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.

(Kun Magdolna)

Válasz

Szívből kívánom, hogy minden vágyott álmod
boldogsággal lengje be a szürke valóságot,
hisz a valóságban oly nagyon sok szomorúság van,
amely letörölhetetlen könnyekben fogan.

Szívből kívánom, hogy sosem ismerd meg
azt a mélyreható fájdalmat, mi a szívben nyit sebet,
mert az a nem gyógyuló fájdalom a valóság sebe,
aminek az álmokban soha nincs helye.

(Kun Magdolna)

Válasz

Vannak édesanyák, kik nem kapnak virágot,
sem hálálkodó, kedves szavakat,
csak könnyeket, fojtókat, néma gyászosakat,
melyek lelküket marcangolják az éj leple alatt,

Mert vannak édesanyák, kiket elfeledtek,
és megtagadták tőlük az összetartozást,
eltépve azt az erős selyemszálat,
mit magához láncolt néhány szívdobbanás.

Az a gyermek, kinek lelkéből elfutott a hála,
ne késlekedjen, szaladjon utána,
mert jön egy nap, mikor már minden lépésnyom
könnyként vérzik át a csillagfalakon.

Kun Magdolna

Válasz