A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már
mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy az
életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak
felszáradnak a könnyeink. Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte
magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget.
Csak elment és minden búcsú magában hordozza a reményt.

(Paulo Coelho)

Válasz

Sík Sándor- Jó nekem Uram

Jó nekem, Uram, havas, téli tájon,
Jó nekem, hogy a szívem vérig fájjon,
Jó énnekem vadon-egyedül lennem,
Jó, hogy a lélek búgva nyögjön bennem.

Jó nekem, hogy kezed kitapogatta,
Hol roskad a szív legjobban alatta,
Hol a legfájóbb, legjobban hol reszket.
S odacsókoltad lángoló kereszted.

Jó nekem, hogy a kezed rám nyújtottad,
Megragadtál, szegény ügyefogyottat,
És egy rántásra, minden gyökerestül
Kiszakítottál én drága földembül.

Jaj, hogy ropogott a szegény gyökérzet!
Minden kis ér vörös patakban vérzett.
A tépett test, hogy remegett kezedben,
Sok hosszú éjen zokogott imetten.

De Te, Uram, a jajra nem hallgattál,
Kitépve, csonkán addig rázogattál,
Amíg lepergett száramról remegve
A legutolsó kis homokszemecske.

És most, Uram, most itt fekszem kezedben,
Tépetten, árván, fájón, megepedten,
Alázatosan hajlott homlokommal,
Egyesegyedül teveled, Urammal.

De jó nekem a Te kezedbe esnem,
Soha ne engedj más helyet keresnem.
Most, most, Uram, most nincsen másom, látod:
Jöjj, melengesd föl halvány kis virágod!

Válasz

Márai Sándor - Köszönöm a sorsnak ..

Utolsó leheletemmel is
köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam
és az értelem egy szikrája világított
az én homályos lelkemben is.
Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet,
a valóság töredékeit,
a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem.
Egy napon meghalok:
s ez is milyen csodálatos
rendjén való és egyszerű!
Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb?
Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet,
az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett velem."

Válasz

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Figyelj reám. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor, amikor megértek e találkozásra... Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek véletlen találkozásokban.

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Válasz

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.

Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.

(Kun Magdolna)

Válasz

Szívből kívánom, hogy minden vágyott álmod
boldogsággal lengje be a szürke valóságot,
hisz a valóságban oly nagyon sok szomorúság van,
amely letörölhetetlen könnyekben fogan.

Szívből kívánom, hogy sosem ismerd meg
azt a mélyreható fájdalmat, mi a szívben nyit sebet,
mert az a nem gyógyuló fájdalom a valóság sebe,
aminek az álmokban soha nincs helye.

(Kun Magdolna)

Válasz

Vannak édesanyák, kik nem kapnak virágot,
sem hálálkodó, kedves szavakat,
csak könnyeket, fojtókat, néma gyászosakat,
melyek lelküket marcangolják az éj leple alatt,

Mert vannak édesanyák, kiket elfeledtek,
és megtagadták tőlük az összetartozást,
eltépve azt az erős selyemszálat,
mit magához láncolt néhány szívdobbanás.

Az a gyermek, kinek lelkéből elfutott a hála,
ne késlekedjen, szaladjon utána,
mert jön egy nap, mikor már minden lépésnyom
könnyként vérzik át a csillagfalakon.

Kun Magdolna

Válasz

Valahogy mindig visszajönnek a múlt emlékei, és valahogy mindig
megtépi szívünket a hiány.
A hiánya annak, aki a mindent jelentette, aki talán az egyetlen volt,
kinek kiönthetted a lelked!
És most, még most is minden percben hiányzik az élet, a szeretet, a
vidámság ami benne volt.
Hiányzik, hogy elmondhasd Neki mennyire szeretted és hogy annak
csak egy töredékét mutattad ki!
Hiányzik az elveszett jövő és lehetőség a közös örömre, hogy
elmeséld mennyi minden történt azóta, mióta elment!
Hiányzik!
Sokan nem értik, sokan úgy vannak vele, hogy véget ért egy fejezet,
le kell zárni, mert csak így lehet továbbjutni.
De lehet, hogy még nem jött el az idő arra, hogy lezárd magadban,
s többnyire olyan, mintha nem is akarnál továbbjutni, csak görcsösen
kapaszkodsz a múltba.
Tudod, hogy így sokkal nehezebb, mindenhol az Ő arcát keresed,
mégsem tudsz ezen változtatni.
Még mindig nem hiszed el, hogy Ő nincs már és megint csak elveszel
a bánatban.
Meggyújtasz egy mécsest és úgy gondolod, hogy a fény megmutatja
az utat, hogy végre elfogadd a sors döntött így, de gyönyörű lelke
mégis itt van veled!
Közelebb már nem is lehetne, mert itt van a szent helyen, a szívedben!
Most is és mindig!
Akkor is, amikor kialszik a mécses, s a fényét elnyeli a sötétség,
a füstje pedig felszáll a csillagokig!

9_eve_1690350_2374.jpg

Válasz

Legyen időd mindig arra, hogy hazalátogass,hiszen elfáradó, gyönge szíve egyre jobban érzi,
fogyóban az idő, mit elrendeltek néki.
Apádat is öleld át, és simítsd meg haját,
hadd érezze Ő is a gyermeki hálát,
hadd érezze, érdemes volt úgy nevelni téged,
hogy büszkén felvállald érző emberséged.
Oly tünékeny az idő, oly tünékeny az élet,
lassacskán a madarakkal, Ők is útra kélnek,
útra kélnek, messze mennek,végleg elköltöznek,
s e világba többé vissza sose jönnek.
Hát úgy értékelj minden percet, órát, napot, évet,
hogy tudd, csak az idő az, mi megmarad emléknek,
melynek felbecsülhetetlen értékét akkor érted meg,
ha már végleg elengednek a szülői kezek.

Kun Magdolna

Válasz

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba’

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

Válasz