EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Nyugodj békében szívünkben örökké élni fogsz Emléked legyen áldott Nyugalmad csendes

3 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

A távolságtartás nem mindig jelent haragot, sokszor inkább menekülés a világ túl hangos zűrzavara elől, menekülés attól az állandó kényszertől, hogy jól kell lennünk, hogy mosolyogni kell akkor is, amikor belül mindenünk összetörve kiált a szünetért, amikor a zaj elfojtja a lélegzetünket és minden pillanat egy újabb bizonyítás, hogy erősek vagyunk, hogy bírjuk, miközben valójában már alig maradt bennünk erő, és ilyenkor az ember eltávolodik, nem azért, mert nem szeret, nem azért, mert közönyös vagy haragtartó, hanem mert keres egy kis csendet, egy sarkot, ahol nem kell magyarázkodni, nem kell megfelelni, ahol nem kérdeznek és nem ítélnek, csak a csend van, amely egyszerre nehéz és gyógyító, mert az elszigetelődés ilyenkor biztonságosnak tűnik, olyan, mint egy burok, amelyen kívül a világ tovább harsog, de belül végre megpihenhetünk, és bár kívülről talán ridegnek tűnik, valójában nem elutasítás, hanem szükséglet, önvédelem, túlélés, olyan, mint amikor kikapcsolod a telefonod, hogy ne érjenek el, hogy ne zúduljon rád újabb zaj, vagy mint amikor becsukod az ajtót, lefekszel, és csak hagyod, hogy a csend átöleljen, és közben érzed, hogy ez a csend nem üresség, hanem gondoskodás önmagadról, mert néha csak így tudod összerakni a szétcsúszott darabokat, mert nem azért vonulsz el, mert nem akarsz jelen lenni mások életében, hanem mert előbb vissza kell találnod a sajátodhoz, és ez a visszavonulás nem a szeretet hiánya, hanem annak egyik formája, mert aki megérti, hogy a csend is kommunikáció, hogy a távolság is törődés lehet, az tudja, hogy nem szakad meg a kötelék attól, hogy néha pihenni kell, sőt talán erősebbé válik, mert a csendben újra meghallod önmagad, újra rátalálsz arra a belső hangra, amit a zaj régóta elnyomott, és ez a hang halkan, de kitartóan emlékeztet arra, hogy a fáradtság nem gyengeség, hanem jel, hogy szükséged van levegőre, pihenésre, térre, ahol feltöltődhetsz, ahol a gondolataid szabadon rendeződhetnek, és ha valaki igazán szeret, akkor nem a szavak hiányát keresi benned, hanem megérti a csend üzenetét: azt, hogy a távolság nem fal, hanem híd, amelyen keresztül lassan, óvatosan újra visszatalálsz, amikor már lesz erőd, és ez a folyamat maga a gondoskodás, a túlélés, a szeretet csendes, mély formája.

Címkék: imrene szántó mária