EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Kóbor János emlékére - Kiss Tamás verse.

2 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Kiss Tamás: - Semmi sem történt...

A korhadt csupasz ágak meghasadnak
Fagyott hó gyilkolná őket
De már rég nem élnek
Szűzhóra durranva hullanak
Miközben csak vagdalkoznak a széllel a hópelyhek
Egyre mélyülve incselkedik a csend
Pattanásokkal veteti észre magát
Surranó emlékek könnyeket hoznának
De lényegében nem történt semmi...
Hideg van
Lelked foszló galacsinjából kigurult a menny
A talpak a végső elmúlás felé ropognak
Hangfoszlányokat idéznek a széllel
Eltörik és forróvá lesz a múlt
De csak egy pillanatra
Megint elmúlik minden a következő virradatra
Szárnyak susognak
Keresnek valahol valamit
Boldogtalan fázós madarak
Fagyott étert csapkodnak
Kihűlt lelkeket
Végleg eltűnt sorsokat
Az idegek mint elpattant gitárhúrok
Felajzottan örök álmot alszanak
Megkövült rögök régi vágyakat gyilkolnak
Szinte egész nap csak este van
Hideg lepedékké válnak egykor forró lángok
Az utcákon egymásnak sikítanak kihalt sikátorok
A hajléktalan is csak titokban fázik
Dúdolna egy dalt de nincs többé kíváncsi
Inkább lezuhan valahonnan részeg józansággal
Mint korhadt ág rég halott fájáról
Hadd vesszen minden jövendő pillanat
Mindegy mert mindig csak hideg van
A magányt sohasem lehet összesöpörni
Így aztán jobb mindent befejezni
Úgysem venné észre senki, ha...
De hát megint nem történt semmi...

/Kóbor János emlékére/

Címkék: mindennapjaink imrene szantó