Esti imák.

IMA BETEGEKÉRT

Mindenható Urunk, lelkek és testek Orvosa,

aki megalázol és fölmagasztalsz, próbára teszel és

újra meggyógyítasz, látogasd meg beteg

testvérünket a te kegyelmeddel.

Nyújtsd ki karodat, amely gyógyítással

és gondoskodással teljes, és gyógyítsd meg őt,

fölkeltvén őt ágyából és erőtlenségéből.

Szégyenítsd meg betegségének szellemét,

űzz el tőle minden sebet, minden fájdalmat,

minden megpróbáltatást, minden lázat; és ha vétek

vagy törvényszegés volna őbenne, nézd el, engedd el,

bocsásd meg azt a Te emberszeretetedért.

Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.

Hűvös őszi est árnyai alatt

arcod festi szemembe a Nap

sötétbe szendergő fénye.

Álmunk fátyolfelhőként betakar,

magamra húzom, hiányod mar,

s belealvad vérembe...

Már lélek-redőimbe gyűrtek

perceink, sóhajodból fonom

létem paplanát, egyre bűntetsz

szüntelen, hisz ma is magamban hordom

minden aprócska rezdülésed!

Szívembe temetett csókjaid

íze, világunk szent tüzében

fogant ítéletre sorsom is.

EMLÉKÜL

NE ÁLLJ MEG SÍRVA SÍRHELYEM ELŐTT,NE HIDD, HOGY ALSZOM, HISZ OTT SEM VAGYOK. A HALKAN FÚVÓ SZELLŐBENTALÁLSZ MEG, ÉS A HÓBAN MELY GYÉMÁNTKÉNT RAGYOG. VAGYOK A NAPFÉNY, ÉRETT BÚZATÁBLÁN, ŐSZI ESŐ, MELY GYENGÉDEN ALÁSZÁLL.HA KORA REGGEL EGYSZER ARRA ÉBREDSZ, HOGY MADÁRZAJ SZÁLL ARRA SZÁRNY SUHOGVA, HA SZÍVED CSENDES ÉJBEN ENGEM ÉREZ,ÉN SUGÁRZOM RÁD, CSILLAGKÉNT RAGYOGVA.

 Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Sosem szűnik meg a hiányérzet, csak megtanulsz élni a tátongó űrrel, amit maguk után hagynak, akik elmennek.
Sírhatnékom van, ha eszembe jut
A szeles éj, amelyen elaludt
S valahányszor hörögve sír a szél,
Mindig azt gondolom, hogy ő beszél.

Soha, de soha nem veszítjük el szeretteinket (halotainkat.) Ők velünk vannak, nem tűnnek el az életünkből. Csak nem egy szobában vagyunk velük.

tudom, milyen Elveszíteni egy szülőt, GYERMEKET akit szerettél, és aki szeretett téged.

Ha tudtam volna, hogy utóljára lép ki az ajtón,
szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.
Ha tudtam volna, hogy utóljára mosolyog én rám,
visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.
Ha tudtam volna, hogy utóljára hallom a hangját,
figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.
Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,
még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.

Öreg mama, drága kincsem Mosolygok, ha szemed nézem Látom benne bús bánatod Látom régi boldogságod… Annyi sok év eltelt már Felneveltél, dolgoztál Hosszú utad bejártad Még sem fáradt a lábad Öreg mama pillants reám! Megnézlek, hogy tanulhassak Csodáljalak, szeresselek A csönd rejtekén meglássalak… Megláthassam jó szíved Meghallhassam sóhajod Elmúlassam bánatod… Megterítsem asztalod… Megérzem, mi szíved titka Forró elmúlt szerelmek Mindeniket szemed rejti Régi színes emlékek… Drága mamám, rád gondolok Szíved tele jósággal Mindig mikor magam vagyok Te vigasztalsz csókoddal… Édes mamám, mi lesz vélem Ha Te egyszer nem leszel? Kihez szólok az estéken Ha majd senki nem felel?… Úgy hiányzol Jó nagymamám Soha el nem feledlek Megcsókolom ráncos kezed Oly annyira szeretlek!… …Sírnál állok szürke estén A nagymamám sírjánál… Hajtom fejem, még könnyezek S megpihenek fájánál… Öreg mama nem feledlek Soha míg csak létezek…! Az én szívemben örökké élsz! …Míg csak egyet lélegzek… Árvai Attila© 2012-04-13

Emlékezzünk.

Üzenetem: Szüleimnek:kik  szívük melegségével,

annak tiszta őszinte szeretetével

neveltek fel engem.
A Jó Isten Áldása Érte!
Édesanyám:
örökre itt hagytál bennünket,
De csak a tested halt meg,a lelked nem.
Mióta elmentél, azóta van egy Angyalom.
Aki vezet az utamon, aki átsegít a nehéz időszakon.
Aki meghallgat, mikor egyedül vagyok a könnyeim között.
Igen, Te vagy az Édesanyám! TE vagy az én Angyalom!
Annyira hiányzik most egy ölelés… Egy simogatás, egy érintés,
Örök álom zárta le szemed,
könnyek között emlegetjük a Te drága neved.