Hasonlítsuk össze a betegek és a tisztítóhelyen szenvedők iránt tanúsított gondoskodásunkat. Mily gondosan ápoljuk édesapánkat, édesanyánkat, gyermekünket, vagy a nekünk kedves személyt, amikor az szenved. De, ha ugyanezek a tisztítóhelyen, ezerszer többet szenvednek, vajon ugyanilyen odaadással igyekszünk-e segíteni rajtuk? Mily könnyen szem elől tévesztjük a hatalmas indító okokat, amelyek arra ösztönözhetnek minket, hogy az elhunytak iránt is kimutassuk szeretetünket.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,
milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Márai Sándor"Az első gyertyát gyújtsuk azokért, 
akik már nem lehetnek velünk. 
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért. 
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól, 
hogy maguk múltak el.

Úr Jézus! Látod, hogy sokszor mennyire elfáradok, hogy nem látom munkám gyümölcsét, hogy sokszor feleslegesnek érzem szolgálatomat. De tudom, hogy nem hiába vagyok még itt, feladatom van még. Kérlek, mutass utat nekem, hogy meglássam helyemet, küldetésemet, és örömmel teljesítsem azt.

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

 Mindenki gyertyát gyújt,
véget ért egy hosszú út.
Ki tudja miért, s hová érkezett.
Remélem megtalálod méltó helyed.

Mindenki gyertyát gyújt,
Lezárult egy hosszú múlt.
Többé senkinek sem nyújt kezet,
Remélem megtalálod méltó helyed.

Sok mindent meg élt már,
Lelke most messze száll.
Szomorú ez a pillanat.
Emléked örökre megmarad.

Mindenki gyertyát gyújt,
De az érzés nem csitul.
Már senki sem árthat neked.
Remélem megtalálod nyugodt helyed.

Csak addig menj haza, amíg haza várnak,
Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak,
Amíg könnyes szemmel várnak haza téged,
Amíg nem kopognak üresen a léptek...

Csak addig menj haza, amíg haza mehetsz,
Amíg neked suttognak a hazai szelek.
Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak,
Nem engednek tovább, vissza - vissza tartanak!

Két karod kitárva - ahogy a szél is neki fut a fáknak -
Vállára borulhatsz az édesanyádnak!
Elmondhatod neki a JÓT, de a rosszat el Ne MONDD!