A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Gyújtsunk egy-egy szál égő gyertyát elhunyt szeretteinkért,
akik már nincsenek velünk. Nyugodjanak örök békességben.
Békés megemlékezést kívánok.

Sík Sándor: A keresztút

XI. Stáció

Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember Fia, Ember Fia,
Egyedül vagy a puszta végtelenben!
- Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?

Egyedül lenni: emberek között
Elátkozott,
Egyedül lenni: az Isten előtt
Elkárhozott,
Egyedül lenni: önmagadnak is
Csak undora, -
Hát ezt is, ezt is megtapasztalod,
Ember Fia!

 Születésnapodon köszöntelek téged.
Isten vezérelje mindig a te élted.

Milyen szép a mai napod,
Mert ma van a szülinapod!

 E napon minden érted van!
A nap csiklandozó sugara
a lágy szellő
s a madarak csodás dala.

Ma neked nő a virág,
mely ontja csodás illatát
s neked érik a gyümölcs,
ami beszívja a hajnal harmatát.

Ha jő az este
s megjelennek a csillagok,
hidd el, ma neked ragyognak
és az égre azt írják
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Istenem! Ki a lélek rejtekébe látsz, hallgasd meg imám! Fogd meg gyenge kezem, lásd könnyeim, ne sújts le rám haraggal, védelmezz, oltalmazz, ontsd felém megváltó tiszta fényed! Oldozz fel vétkeimtől, hadd vessem le utamnak tisztátlan porát, leljem a holnap felhőtlen kövén a békesség szent templomát! Istenem! Ne legyen félelem a szívekben! Adj enni az éhezőknek, a nincstelennek menedéket, gyógyulást a szenvedőknek, családoknak otthont, békességet! Legyen őszinte a mosoly és igaz a tekintet, semmivé váljanak, a céltalan percek! Szórd szét a szeretet szirmait, s boldog érzés fonja át a szenvedő világot! Legyen részünk a jóság, a nemesség, bölcsesség és türelem, ne éljünk hazugságban, a fohász mindig igaz legyen! A világ teli haraggal, hol pofonként ütnek a szavak, s nem értik az emberek, a jólét forrása a szív, nyújtsunk egymásnak segítő kezet! Istenem! Hiszem, hogy meghallgatsz, figyelsz rám! A legsötétebb éjben is világít a fény, üzend meg, adj jelet, hogy van még a világnak remény! Gyógyítsd meg sebzett szívemet, s erősítse töretlen hitem az önzetlen, tiszta szeretet. Ámen.

 Kívánok örömet, derűt, boldogságot,
otthonodba békét, kertedbe virágot!
Fejed fölé Napot, csillag tengereket,
köréd tiszta szívű embereket!
Lábad alá utat, biztosan járhatót,
szívedbe éneket, magasba szárnyalót!
Ajkad köré mosolyt, lélek melengetőt,
múltat, jelent, jövőt, egyként szerethetőt!
Szemedbe sugaras szivárvány fényeket,
melyek megláttatják a rejtett lényeget!
Újult erőt adó öröm telt perceket
így kívánok BOLDOG NÉVNAPOT NEKED!

Névnapodra
Mit adnék névnapodra,
Ha ott lennék nálad?

 Lám ennyi az élet, gondoltad-e?
Egy pillanat és mindenek vége.
Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.
Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom.
Szerető szívekben örök gyász és fájdalom!
Teljesen összetörtél. Tele voltál kérdésekkel, miértekkel. Nem értetted, mire volt ez jó, miért engedte meg Isten.Aztán jöttek a kedves jó tanácsok, hogy "ennek így kellett lennie", meg, hogy "biztos nem volt itt az ideje", és te azt kívántad némán, bárcsak ne szóltak volna inkább egy szót sem.