Krisztus teste, üdvözíts engem!

Krisztus vére, ihless meg egem!

Krisztus oldalából folyó víz,

moss tisztára engem!

Krisztus kínszenvedése,

erősíts meg engem!

Ó, jóságos Jézus, hallgass meg engem!

Szent sebeidbe rejts el engem!

Ne engedd, hogy elszakadjak tőled!

A gonosz ellenségtől oltalmazz engem!

 Aki a menybe van , drága fiam most van a névnapod.Isten éltesen a mennyek országban. Emélked szívünkben él. Édesanyád.Adjon az Úr örök nyugodalmat Nekik, és az örök virágosság fényeskedjék Nekik! Ámen!

 Régen, mikor kicsi voltam,
Édesanyám kezét fogtam,
elvitt, ahol Papám feküdt,
ahol fejfa volt mindenütt.

Fejfák alatt gyertyák égtek,
Anyám súgta: - Régen éltek!
Éltek, de már itt alszanak,
eltemetve, itt nyugszanak.

A sírkertben-lázban égtem,
ahogy Anyám arcát néztem -
a szeméből könny patakzott,
és a térde megbicsaklott.

Ajkai közt imát mondott,
egész testem megborzongott!
Átölelt, és úgy közölte,
miért járunk temetőbe.

    József (Jézus nevelőapja)

A Bibliában

Máté evangéliuma szerint apja Jákob volt,[1] Lukács szerint viszont Élinek hívták.[3] Az evangéliumok azonban nem adják meg sem születése, sem halála helyét vagy idejét. Amit megtudunk belőlük, hogy hosszabb ideig a galileai Názáretben élt,[4] néhány évig a júdeai Betlehemben lakott,[5] illetve Egyiptomba kellett menekülnie.[6]

Az evangéliumok foglalkozására nézve a szót használják,[7] amit hagyományosan ácsnak fordítanak, jóllehet más (főként famegmunkáló) mesterségeket is takarhat.

Leborulsz a sírra
Szegény édesanyád áldott sírhalmára
Leborulsz csöndesen, csüggedten, szomorú
Liliom módjára.

S most látom mit tesz az:
Árván leborulni egy kicsi halomra,
Mely szemeink elől az eget, a földet
Egészen elfogja.

Leborulsz reája
Tudva hogy alatta édes jó anyánk van!
S hogy lelkünk sikolya, mely őt visszakéri,
Elhangzik az árnyban!

Most látom, mit tesz az
Mily kínos, mily fájó, egyedül maradni,
S hogy a szív ily búban nem igaztalan, ha
Meg akar szakadni.

 VIDÁM SZÉP NAPOT MINDEN KEDVES BARÁTOMNAK !
KÍVÁNOK NAGYON SZÉP PIHENÉST!! KELLEMES PÜNKÖSDÖT!!Jöjj, Szentlélek,
Várunk Téged,
Kicsik, nagyok
Sírunk Érted!

Lelkem szárnya
Hozzád száll a
Csodálatos
Mennyországba.
Ottan kéri,
Ott reméli:
Legyen a föld
Tiszta, égi!

Jöjj, Szentlélek,
Áldj meg minket,
Vidámítsad
A szívünket.

Kárász Izabella

 Lám ennyi az élet, gondoltad-e?
Egy pillanat és mindenek vége.
Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.
Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom.
Szerető szívekben örök gyász és fájdalom!
Teljesen összetörtél. Tele voltál kérdésekkel, miértekkel. Nem értetted, mire volt ez jó, miért engedte meg Isten.Aztán jöttek a kedves jó tanácsok, hogy "ennek így kellett lennie", meg, hogy "biztos nem volt itt az ideje", és te azt kívántad némán, bárcsak ne szóltak volna inkább egy szót sem.

Mondd, emlékszel-e még édesanyádra,
Halkan szelíd, csitító szavára,
Mikor keblén szoptatva, éhesen,
Füledbe súgta - Nagyra nőj életem! -

Mondd, emlékszel-e még arra a dalra,
Amit dúdolgatott drága ajka,
Láztól égő, kicsiny tested féltve,
Aggódó könnycsepp csillogott szemébe.

Érezted-e, hogy testéből születtél,
S fájdalmából, létre emelkedtél.

 A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtől végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?