Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

Régebbi cikkek

Címkék

emlÉkezzÜnk szeretteinkre emlékezzünk szeretteinkre emlékezés. gyász. http://mindennapjaink.network.hu imrene szánto mária imrene szántó imrene szántó mária imreneszánto mária mindennapjaink imrene szantó szantó imrene mária szeretettel. szÃ¡ntÃ³nÃ©mÃ¡ria. szánto imrene mária szántó imrene maria szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vers vers a költötől.

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Utolsó találkozás-

6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás

Becsukta két szép szemét a Drága,
Nem szólt hozzám többé,
Szemét elöntötte annak bús árja,
Közben simogattam a kezét!
Becézgettem, szerelmesen beszéltem hozzá,
Nem válaszolt, nem is nézett énrám,
Nem viszonozott semmit sem már,
Csak folyvást sírt, sírt tovább!
Ez volt utolsó találkánk szomorú vége,
Ültem ágya szélén... összetörve!
Láttam arcán a nagy tusát,
Mozdulatlan, drága testén a távozást!
Kezet csókoltam,
Kimentem sírni...
Többé be sem mentem,
Nem bírtam e tusát tovább nézni!

Utolsó hozzászólás

Demeter Julianna üzente 6 éve

Emléke legyen Áldott ,és nyugodjon békességben Ámen

Tovább

Most olyan napok jönnek , amikor azokra emlékezünk , akik már nincsenek itt közöttünk .

6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Most olyan napok jönnek , amikor azokra emlékezünk , akik már nincsenek itt közöttünk , de akiknek az emléke még ma is a szívünkben él. Csak a testük nincs velünk , de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk , és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban , és az elmúló évek sem képesek arra , hogy elhalványítsák a lelkünkbe ivódott képüket.Akinek emléke szívünkben, imáinkban és beszédünkben tovább él, az mindig köztünk is van.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

''Virággal kezemben könnyekkel küszködöm,
Ez a nap senkinek nem öröm.''

Tovább

Dsida Jenő : Temetőben.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rám köszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

Angyallal

Imára vált a templom bús harangja,
az alkonyatra sötét leplet sző a Nap.
Temetőben csak gyertyák világítanak.
Némán borul le sírodra a lelkem,
egy vigyázó angyal, a növekvő csend.
Lassan peregnek a hulló falevelek,
emlékmezőre lép a fázós gondolat,
a tűnt idő veled az elmúlt pillanat,
mely oly rövid volt, csak egy lélegzet.
Nincs már elég erőm érted sírni sem,
szememből vörös rózsák özönlenek.
Régóta nem vagy, nem szerethetlek.
A sírodon egy angyal galambot etet,
a sok rózsa bánattól hajlong, didereg.
Hazamegyek, a bánat súlya remeg
ajkamon, feléd indulna két kezem,
de te eltűnsz, akár a kő a mélyben,
már angyallal beszélgetsz égi kékben.

Tovább

Akkor, amikor az egyetlen gyermeked veszíted el.Rea Todorovits.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Megannyi érzés közül elmondhatjuk, annál nagyobb fájdalom nem létezik, mint amikor a gyermeked veszíted el. Amikor ott állsz, tehetetlenül, semmit nem téve, hiszen semmit nem tehetsz, és megéled a poklot, az ürességet, a hiány kimondhatatlan fájdalmát. Amikor nincs több nevetés, ölelés, átnevetett délután. Amikor a szürke hétköznap feketévé válik, amikor a lelked fájdalmától a tested szenved.

Akkor, amikor az egyetlen gyermeked veszíted el, abban a hitben, hogy Isten többel nem ajándékozhat már meg, maga a borzalom.

Tovább

Drága fiam és szüleim emlékére.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Hiába ültetünk sírodra virágot, eltemettünk ide egy egész világot.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

Nyugodjon békében.És örök álma legyen békés és nyugodt.

+Már 14,ève elment! drága fiam...Fájdalom még maradt.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Esik az eső, az ég is velem érez.
Folyik a könnyem, mert Ő
többé már nem lesz.
Sóhajom elszáll, sötét a felhő
szívemben a bánat egyre csak nő.
Fogtam a kezét, adtam az erőt
némán biztattam hogy legyen erős.
Amikor a szemét végleg lezárta
éreztem, hogy megszűnt szíve dobogása.
Amikor itt hagyott, utolsót sóhajtott,
a világ köröttem végleg összeomlott.
Elhagyott az erőm, nincs vágyam...
szomorú magány lett íme a társam.
Hogyan éljem így tovább az életem!?
Most hogy Ő itt hagyott...

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigaszt nyújtva nekik, amit Ő nyújt nekünk.” (2 Kor 1,3-4)

Tovább

Az van a szívben amit szem nem láthat, szó ki nem mondhat..

6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Mily csendes, s nyugodt egy hely,
Végtelen béke, s egyben, siralomhely...
Mennyi s megannyi sírhalom,
Ahol béke, s nyugalom...

Gyönyörű-szép síron nőtt, virágok,
Jelzik egy békésebb, ismeretlen világot...
Nincs gyűlölködés, nincs harag!
Béke van, csend... a gyász, marad...

Szeretteink emlékére.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy,
s csak egy kép marad,
Melyet örökre megőrzünk a szívünkben,
mert az emlékek azok,
amit még az idő sem vehet el!

Nyugodjatok bekeben!

Soha nem feledunk. Nyugodj bekeben!

6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

"Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Örök az arcod, nem száll el a szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad!"

+Gyászol a lelkem+

7 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Gyászol a lelkem, gyászol.
Te meg ott vagy és ázol.
Beázol a szívembe,
Be a mélyére,
Bent leszel és bent ragadsz,
A mocsárban maradsz.
Sárban és búban,
Mocsokban és bájban,
Jer ki onnan,
s mosd le piszkod,
mosd le sarad,
mosd le búdat,
S mosd ki szívemből önmagad.Utad a szenvedés kövein vezetett,
akartad az életet, de nem lehetet.