A második vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyből, kezében egy aranyserleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat.

Nesírj ha gyötör a bánat.

Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek ha
sírni látnak. A Te fájó szíved nem lesz attól
könnyebb, és nagyon kevés ember érdemli a könnyet!!

Neked kell negtened mennyire hiányzik az életedből,

Ne gyötört magad mindennap! hozz egy új remény,vagy egy csodát.

A KÉPET IS LEVETTE A NETWORK.KÖSZÖNÖM.

Egy szál virág meghajol,
gyengéd kézzel átkarol.
A szeme a szemedbe néz,
távolról ölel a kéz.
Simuljanak a ráncok,
szikrázva járd a táncot!
Színes szirmok kavalkádja,
virágozzék világ fája.
Ropja gyökér, ropja levél,
holnap is még boldog legyél.
Holnap is és holnapután,
de legalább egy életen át!
E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!

Kívánok örömet, derűt, boldogságot,
otthonodba békét, kertedbe virágot!
Fejed fölé Napot, csillag tengereket,
köréd tiszta szívű embereket!
Lábad alá utat, biztosan járhatót,
szívedbe éneket, magasba szárnyalót!
Ajkad köré mosolyt, lélek melengetőt,
múltat, jelent, jövőt, egyként szerethetőt!
Szemedbe sugaras szivárvány fényeket,
melyek megláttatják a rejtett lényeget!
Újult erőt adó öröm telt perceket
így kívánok BOLDOG NÉVNAPOT NEKED!

A napfény újból felragyog, csendüljön hálaénekünk, dicsérjük Isten nagy nevét, Krisztus kegyelmét, érdemét. Mert Krisztus által alkotott nekünk az Isten éjt, napot, s örök törvénye szabja meg, hogy váltsák egymást szüntelen. Te hívők biztos fénye vagy, rajtad nem úr az ősi rend: Te nem tűnsz el, ha jön az éj, örök napfényként tündökölsz. Atyánk, kinek nincs kezdete, add, hogy napunk ma teljesen Krisztushoz méltó nap legyen, s minket Szentlelke töltsön el.

"De emléke él és élni fog,

míg az én szívem e földön dobog.

Őrzöm a képét, a mosolyát,

a hangját, s minden gesztusát.


Őrzöm a mozdulatait,

mely bennem él mind a mai napig,

őrzöm a felém közvetített gondolatait,

a nekem elsuttogott szavait.


Mert nem halt meg ő, - én nékem….

csak messze távozott, hol meg nem érinthetem."

Mindenki lelkében létezik egy ima,
Mit nem kell könyvből tanulnia.
Elég ha a csendben némán elmerül
S a szavak előtörnek oly rendületlenül.
Mik aztán maguktól mondatokká válnak,
Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.
S lassan átjárják az egész lényed,
Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?
A kezed is önkénytelen összekulcsolod,
Ne bánd ha imádat némán ordítod.

Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a Nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad,
Belőlem néhány pillanat. 

Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak neked.
Örök világosságban, békességben nyugodj,
Soha el nem felejtünk, biztosan tudod.

Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!