Szíve utolsót dobbant,
A tudat meghasadt.
A lángja ellobbant,
A búcsúzás elmaradt.

A világból végleg eltűnt.
Csak egy kő mutatja helyét.
Sötét mélységbe merült.
Többé nem foghatom kezét.

Arcát szelek s a nap csókolja,
Hozzá szól a madarak dala.
Örökké tart a végtelen álom.
Vissza nem jöhet, hiába várom.

Néma csend maradt nyomában.
Némán Ő is elpihent.
Egy száraz levél száll a szobába.
A túlsó partról Ő így üzent.

Megérkezett...

Üdvözítő Jézus Krisztus! Kérünk téged, fogadd országodba híveidnek lelkét, akikért szent véredet kiontottad.

Emlékezzél meg, Uram, hogy gyarló az emberi természet, és olyanok vagyunk, mint a mezei virágok, melyek hamar elhervadnak, és a szél könnyen széthordja szirmaikat.

Te, aki a keresztfán meghallgattad a hozzád folyamodó jobb latrot, és a paradicsomnak örömét ígérted néki, hallgasd meg híveidnek kiáltását is, és kegyelmesen oldozd fel a világból kimúlt szolgáid lelkét minden bűnük kötelékétől, hogy a feltámadásnak dicsőségében a választottak között részesüljenek az örök életben.

Csigi Péter a Pécsi Egyházmegye honlapján a szeretteinkért elmondott ima fontosságáról, a benne rejlő gyógyulás lehetőségeiről ír, utalva Szent Ágoston saját édesanyja elvesztése miatti fájdalmára, amelyet önéletírásában idézett fel.

Ágoston püspök vallomásainak könyvében számol be édesanyja, Mónika haláláról és arról a lelki folyamatról, amely személyes gyászát kísérte.

Üdvözlégy Mária,

kegyelemmel teljes, az Úr van teveled,

áldott vagy te az asszonyok között,

és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja,

imádkozzál érettünk, bűnösökért,

most és halálunk óráján.

Ámen

Neked gyujtom már réges rég

Itt vagyok hozzád jöttem,

hogy fejemet lehajtsam előtted

Könny csorog gyertyámon szivem sír sajog

Tűzfénye tudatja eljöttem itt vagyok drága édesanyám. Nagyon hiányzól!!! Boldog anyák napot kívánok Isten országában.Szerető leányod. Mária.

 Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré. (Csitáry-Hock Tamás) Május első vasárnapja az anyák napja.

 MINDEN NAP : Hallgasd meg a tanácsait, akkor is, ha úgy véled, hogy az adott kérdésben nincsen igaza, hiszen ezekkel csak jó szándékúan segíteni próbál neked.

Most érzem milyen az élet nélküled,
Most érzem mi az mit elveszítettem,
Most érzem mit hagytam elszaladni,
Most érzem az álmokat szertefoszlani.

Nem értem miért kellett így lennie,
Nem értem miért fáj a szívem ennyire,
Nem értem miért vagyok ennyire kimért,
Nem értem miért... nem értem miért.

Most búcsúzni kell a szép emlékektől,
Most búcsúzni kell a szenvedélytől,
Most búcsúzni kell a gyönyörűségtől,
Most búcsúzni kell a reményeimtől.

Napfényes dallamot zendítve meg
a szélbe’ halkan hóvirág remeg:
giling-galang, fehér harang.

Soká, soká szunnyadt a föld alatt,
életre hívták meleg sugarak –
és most harangoz, percre sem pihen,
húsvét zenéje zeng a kelyhiben.
Amint a szélben egyre imbolyog,
olyan mint fénylő, tiszta mosolyok.

H arra járnak sápadt emberek,
a szívükön valami átremeg,
valami vágy, egy mozdulásnyi még…
Egy pillanatra közelebb az ég…
Giling-galang, fehér harang.

Valahol most egy tulipán-szájú,
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhő jön velünk – –
Jártak itt ólom-zord hadak,
lánctalpukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi –
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk
s kőből-kihasított fejű
rokonokkal dúdolgatunk:

Szent István, térdepelj közénk,
magyarok térítő királya,
nagyobb király térített minket,
idők vasából koronája.