Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

Régebbi cikkek

Címkék

emlÉkezzÜnk szeretteinkre emlékezzünk szeretteinkre emlékezés. gyász. http://mindennapjaink.network.hu imrene szánto mária imrene szántó imrene szántó mária imreneszánto mária mindennapjaink imrene szantó szantó imrene mária szeretettel. szÃ¡ntÃ³nÃ©mÃ¡ria. szánto imrene mária szántó imrene maria szántó imrene mária. szántónémária szántónémária. vers vers a költötől.

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Emlékezés szeretteinkre .

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Sírodnál ülök
Nyugalomban, csönd ölel.Ahogy ideértem, éreztem, hogy eláraszt a lelki nyugalom.
Múltunk része, amin úgysem tudunk változtatni... a szép sírhalom.

Néha egyedül kell lennünk.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet, vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük a fantáziánkat. Mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni.

- Leo Buscaglia -

Várni - Csak ülsz és várod.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Ne sírj ! Ne sírj, mert szeretsz engem
A halál nem jelent semmit
Csak átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.

Tovább

Vincze Erika - Könny szökik a szemedből.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Könny szökik a szemedből,
barátod most a néma csend.
Ki nem mondott szavakból
sző fonalat a kavargó érzelem.

Keserű-édes cseppje hull
hallgatagon most szerteszét.
Egy pillanatig az égig emel,
majd a porban hullik szét.

Barázdák ülnek az arcodon,
a múló idő rajzolt rá karcokat.
Hiába próbálod letörölni róla,
nem engedi az évek vasfoga.

Sóhajod csendes kiáltás,
lelkedből szakadó félelem.
Erőtlen, gyenge lépteid már
nem hallja többé senki sem.

Tovább

Kun Magdolna: Visszafojtott könnyek.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Tudod, milyen nehéz úgy leélni
egy egész életet,
hogy magadba kell elsírni
a lélek-könnyeket,
és mosolyt kell erőltetni akkor is,
ha marcangol a fájdalom,
ha görcsberándult kín szakad fel
a tört álmú sóhajon.
Tudod, milyen nehéz
mindezt azért tenni,
hogy ne szánjon meg senki,
s hogy ne szerezz annak örömöt,
ki saját boldogságát
a te kínodból nyeri.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Igen, Atyám, Te nem hagysz magamra, Te nem vagy néma, hiszen most is szólsz hozzám szent beszédedben, drága igéket mondasz nékem a halottakról, az én halottaimról is.

IMA A HALOTTAKÉRT,

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Üdvözítő Jézus Krisztus! Kérünk téged,

fogadd országodba híveidnek lelkét,

akikért szent véredet kiontottad.

Emlékezzél meg, Uram,

hogy gyarló az emberi természet,

és olyanok vagyunk, mint a mezei

virágok, melyek hamar elhervadnak,

és a szél könnyen széthordja szirmaikat.

Te, aki a keresztfán meghallgattad

a hozzád folyamodó jobb latrot,

és a paradicsomnak örömét ígérted néki,

hallgasd meg híveidnek kiáltását is,

és kegyelmesen oldozd fel a világból

kimúlt szolgáid lelkét minden bűnük kötelékétől,

hogy a feltámadásnak dicsőségében a választottak

között részesüljenek az örök életben.

Tovább

Emlékezés szeretteinkre .

5 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Csillagok gyúlnak a messzeségben.
Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden.
Párás ködben úszik az alföldi táj,
Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.

Előkerült a múlt az emlékek képében,
Szívbemarkolóan elcsendesül minden,
Megérint az elhunyt ősök szelleme,
Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.

Leülök a végtelen semmi peremén,
Nincs tovább, itt vagyok az út végén,
Szemben velem lepelbe öltözött lények,
Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.

Eltávoztak már Ők e földi világból,
Test nélkül élnek Tőlünk nagyon távol.
Génjeiket hagyták örökül nékünk,
Így most is itt élnek örökül mivelünk.

Gyertyát nyújtunk emlékül e napon,
Virágcsokor díszlik minden egyes síron,
Néma csendben gondolunk most rájuk,
Egy rövid ideig a régmúltban járunk.

Tovább

Jószay Magdolna: Gyertyaláng .

5 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

A fájdalmat már
beágyazta lelkembe
a végtelen,
helyét átvette
a fáradt belenyugvás.

Emlékek érintik
gondolataimat,
velem mereng
a sok apró ragyogás.

Selymes-szelíden kísérik
tétova utamat
sírtól sírig -
istenem, hogy szaporodnak! -

Gyertyalángok
vívódnak a széllel,
fényeikben szeretteink lelke
áhítja és éli
az örök nyugodalmat.

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Isten éltessen a névnapján minden édesanyát, nagymamát, felnőttet és kislányt, akit Máriának hívnak! Ezekért égjen a gyertya.

Ó add, URUNK, add újra nékünk ajándékul örök Kereszted!

6 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Ahová mindig visszatérünk,
ahová mindig visszahullunk,
akármilyen magasba értünk...

Ahol szétnyílik kapzsi markunk,
és minden érték semmivé lesz,
mit lázasan űztünk, akartunk...

Ahol lehull rólunk az álarc,
ijesztő pőre lesz a lelkünk,
s a látszatért sincs már tovább harc...

Ahol nincs vég, csak drága kezdet:
Ó add, URUNK, add újra nékünk
ajándékul örök Kereszted!

Utolsó hozzászólás

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.' Rómaiaknak 14;8

Elfáradtál az élet tengerén Pihenj csendben a föld lágy ölén.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Szilágyi György:Így múlik el az életünk .

- Hol vagy fiam?

- S, te hol vagy mama?

Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc, mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Örvénylik múltunk mély tava.
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc, szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.