Drága gyermekem, köszönöm imáidat.

Ebben a csendességben,  esdeklő kiáltásom hallatszik most. Térjetek meg! Jöjjetek és imádjatok! Böjtöljetek és imádkozzatok!

Sok emberáldozat, és még több emberáldozat lesz a jövőben és sokan hullanak a pokolba. Ezért kérlek benneteket, térjetek meg, higgyétek, hogy létezem, hogy meghaltam értetek és hogy mérhetetlenül szeretlek benneteket.

Kislányom! A jövőt nem tárhatom fel előtted, de tudnod kell, hogy a jelen helyzet után, már semmi nem lesz olyan, amilyen volt.

Az én apám

Az én apám volt nekem a minden,
Reggel, amikor nevetve elment,
Üres lett a ház, falak visszhangoztak,
Minden este vártam, hogy újra lássam.

Az én apám sok-sok évet megélt,
Ránk szentelte az egész életét.
Felnőttként is óvott, féltett a bajtól,
Jobb apát az Isten nem is adhatott.

Nagyon régen nincs már, ki féltene,
Ma is hiányzik ölelő keze.
Ma is várnám őt minden este haza,
De már csak a temető csendje fogad.

Sosem tudtam megköszönni mindent,
Mit kaptam tőle közös életünkben.

A Lélek ünnepén
A Lelket lesem én.
A Lelket, amely több,

mint költemény.
A Lelket, amely sosem volt enyém.
A Lelket, amely sosem lesz enyém.
A Lélek ünnepén
Szomorún zendül egyetlen igém:
“Hogy születhetik újjá, aki vén?”

 

 

HÚSVÉT

Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!

A Golgotán volt az ítélet,
Ott gyõzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!

A Golgotán Õ meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.

De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!

Lelkünk soha sincs olyan közel a valósághoz, mint a temetőben.
Itt vége az őrületnek és a hazugságnak. A lét éppolyan meztelenné
válik, mint a születésünk pillanatában. Nincs már gazdag, szegény,
ellenség, barát - az önzés falai leomlanak, és megszűnik az esztelen
rohanás. Jó illat van a temetőkben - és az embereknek utólag eszébe
jut, hogy szeretniük kellett volna egymást.

Müller Péter

A halottakért való imádságot említi például a Makkabeusok 2. könyve (2 Makk 12,38-45). Luther Márton pontosan azért utasította el a Lipcsei dispután, hogy ez a könyv a Biblia részét képezné, mert igen kellemetlen volt a számára, hogy itt ilyen világosan szó van az elhunytakért való imádságról és az értük felajánlott áldozatról. Luther ekkor döntött a rövid (a zsidóság által egy erősen keresztényellenes légkörben Jamniában meghatározott) kánon mellett, szakítva így egy 1500 éves keresztény hagyománnyal, amely ezeket a könyveket sugalmazottnak ismerte el.

Csillagok gyúlnak a messzeségben.
Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden.
Párás ködben úszik az alföldi táj,
Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már.

Előkerült a múlt az emlékek képében,
Szívbemarkolóan elcsendesül minden,
Megérint az elhunyt ősök szelleme,
Messze vannak, de itt élnek a lelkemben.

Leülök a végtelen semmi peremén,
Nincs tovább, itt vagyok az út végén,
Szemben velem lepelbe öltözött lények,
Nincs testük, de csillogó szemmel néznek.

Eltávoztak már Ők e földi világból,
Test nélkül élnek Tőlünk nagyon távol.
Génjeiket hagyták örökül nékünk,
Így most is itt élnek örökül mivelünk.

Gyertyát nyújtunk emlékül e napon,
Virágcsokor díszlik minden egyes síron,
Néma csendben gondolunk most rájuk,
Egy rövid ideig a régmúltban járunk.

Lángol a temető gyertyáktól lángol
Sírok peremén jár a "hiányzol"
sikító szelek tőrnek a fényre
józan okosság égi reményre.
Apóka mécses - anyóka sírján,
egyszerre élnek - egyszerre halvány.
Jár a krizantém, jár a nagy kertben,
Álmokat árul halál-ligetben
Őszülő rózsák állnak a sorban
Madárfészek egy csipkebokorban
Lángol a bokor, lángol a fészek
Szárnysuhogású csillagos ének
Kereslek téged - kereslek egyre
Fénylő arcodat mutasd meg végre
lángol a temető - gyertyáktól lángol
Itt vagy?

Ha lesz időd még visszanézni halálod előtt az egész életedre, azt fogod látni,
hogy elejétől a végéig fölöslegesen féltél. Csakis ettől féltél, mindig, ami most
történik veled, és mennyi mindent rontottál el emiatt. Hány dolgot nem mertél
megtenni félelemből! Nem mertél igazán szeretni. A félelem és az igazi szeretet
egymást kizárja. Az a szeretet, amit bármiféle félelem vagy szorongás motivál,
nem valódi szeretet. Semmi köze hozzá.

Csak szenvedély, csak egy kiszolgáltatott, gyenge ember érzése, de nem szeretet.