Gyertya gyullad meg minden nap,
Nélküled hideg és nyugtalan.
Önmagam soha nem leszek,
Semmiben immár nem hiszek.
Elfelejtettem élni már,
Szívemben nem lesz többé nyár

Üdvözlégy Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Amen.

"Küzdelmes volt az út, mely most búcsú nélkül hirtelen véget ért, fáradt tested örökre pihenni tért.
Végső utadra indultál megnyugodva, gondolatban kísértünk égi otthonodba. Ott fent míg találkozunk, addig is aludd szépen örök álmod."

Ha fájó szívvel kell látnom,
hogy legjobb barátaim elhagynak egymás után,
Te velem vagy, Jézusom.

Ha a göröngyös utat társtalanul kell tovább rónom,
Te velem vagy, Jézusom.

Ha az életben mindenkitől elhagyatva állok,
Te velem vagy, Jézusom.

Ekkor érzem valójában közelségedet,
hogy velem vagy, Jézusom.

Amikor a legelkeseredettebb  harcomat vívom,
Te velem vagy, Jézusom.

Tudom, amikor a harcból győztesen kikerülök,
Te mellettem vagy, Jézusom.

Tudsz rólam mindent,
s amikor szívemet elönti a bánat és a keserűség,
Te velem vagy, Jézusom.

Egyszer...

Egyszer mindenki életében eljön a pillanat,
amikor megáll csendben egy hullólevelű fa alatt,
és elrebeg egy imát.
Nem templomit...
nem olyat amit a világ hall és lát,
hanem fénylőt... amiben odaadta magát.
Csak ő érti... és talán az, aki miatt idejött.

Nem is úgy szól az ima, hogy könyörögjön...
talán csak úgy... hogy valamit közöljön.
Csendben... csak magának, és csak neki...
annak aki meghalt...
de az emlék, még mindig élteti.

(Léria Dipán)

Drága fiam nagyon fáj hogy elmentél.2004 május 30 án.- Már rég ithagytal,de még mindig fáj,de jó lenne még egyszer látni,hallani a hangod.
Szomorú a szívem -Ez olyan fájdalom ami soha nem múlik el. Örökké szivemben maradsz! Hiányzól nagyon. Csabikám...

Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.

Itt hagytál benünket drága testvérem. Szomorú  és fájó ez a pillanat  soha nem lehet feledni téged. Ez a gyerty most érted égjen!,Akiket szerettünk

Istenáldottak

Áldott legyen minden lélek, ki az égbe költözött,
s kik már nem éreznek soha többé földi örömöt,
mert érző szívük jéghideg lett, testük dermedt kő,
mit holtcsendjével őriz a homoktemető.

Vigyázz rájuk, Istenem, vigyázd nagyon őket,
adj békés nyugalmat a végleg elmenőknek,
hogy ne fájja lelküket az a kínzó hiányérzet,
mely az itt maradtakra súlyos csapást méret.

Áldott legyen minden gyermek, ifjú, és öreg,
kik már egy más világban gyújtanak csillagtüzeket,
hogy feltündöklő csillagfénnyel átmelengessék,
a sírhantoknál sírdogáló emberek szívét.

.

Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön,s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek,
akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.