Volt egy szerető sziv,

Mely megszünt dobogni.

Volt egy drága barát,

Ki elment bucsú nélkül,

Bucsuzunk töled ha messze is voltál.

Szivünkbe mégis otthonra találtál.

Bár  elragadot a sors,

És minket egyedül hagytál,

Lefeküdtél és őrőkre elaludtál.

Szivünk megszakad miis meghalnánk érted,

Arra kérem Istent h adjon vissza téged!!!!!

Adjon Isten jó éjszakát

Adjon Isten jó éjszakát,
küldje hozzánk őrangyalát,
terjessze ránk szent áldását,
köszöntsük a Szűz Máriát!

Köszöntsük a Szűz Máriát
Vele együtt ő Szent Fiát,
Jézus, Mária szent neve
legyen nekünk örömünkre.

Ime eltünt a fényes nap,
felkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
nem vagyok még útra kész.

Ime sötétben maradok,
Jöjjetej élő csillagok,
Ragyogjatok élő tüzek
dicsőült mennyei szentek!

Te is őrző szent angyalom,!

Folyton csak búcsúzunk, erről szól világunk
Mellette remélünk, de van, hogy sírdogálunk
Búcsúzunk attól is, mi nagyon kedves nekünk
S mikor búcsúzunk, kicsit belehal a lelkünk...

Búcsúzunk az éjtől, búcsúzunk a perctől
Búcsúzunk attól is, mi nagy boldogság belől
Búcsúzunk apánktól, búcsúzunk anyánktól
Terektől, tavaktól, erdőktől, a fáktól...

Életünk sokszor szól a keserű búcsúról
Szívünkben bánattal, fájó elmúlásról..

 Add ide ma nekem a tiszta, fehér rózsákat,
melyeket egy napon síromra akarsz tenni.
Rendezd el a szeretet liliomait
az én legdrágább vázámban.
Add ide nekem őket még ma,
illatuk még megszépíti életemet,
s örömöt szereznek nekem.
Add ide őket ma, mikor szívemet gyötri
a szeretet hiánya.
És azt a tüskét, amit most belém szúrsz,
azt ültesd, ahová való, a sírra.
Eljön a nap, mikor majd
semmit sem fogok rózsáidról tudni
és tüskéid sem fognak
szívemnek fájdalmat okozni.

Összetörték már párszor a szívem. Kérdeztem miért? Nem jutott eszembe egy értelmes gondolat. Egy világ omlott ilyenkor össze bennem. Semmit nem értettem. Mit tettem, mit csináltam rosszul? Összeszorult a szívem, fájt az igazságtalanság. Könnyem folyt...Kerestem az értelmet az értelmetlen összefüggésekben. Összekuszált szálak, ki segít kibogozni? Én is okoztam már fájdalmat másoknak. Volt, hogy megbántam a kimondott szavakat, melyek éles tőrként értek célba.

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.

Messze virít a temető, mécsesek fénylenek,
Sötétben a gyertya fénye világítja az eget.
Annyi virág a sírokon, belepi a fedelét,
Mennyi könnyet hullajt, ki elvesztette szerettét.

Ennyi sír a temetőben, a szívemet fájlalom!
Nincs is ennél kegyetlenebb, borzasztó nagy fájdalom!
Szellő fúj a sírok felett, mindenfelé virágok,
Szeretteink nem láthatják többé már-e világot.

Szenvedj Velem...! Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon...!
Ne sajnálj semmi fáradtságot, határt ne ismerj, megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Ezt állandóan szem előtt kell tartanod. Ez a szentek példájának követése. Ebben megegyeznek mind az Én megváltó munkám segítői, bármilyen körülmények között éltek is.

Csendes estét kívánok kedves csoportnak.
Ma fájó emlékek jutnak eszünkbe,mindazokra gondoltunk aki már nincsenek közöttünk!
Mindenkinek van akiért gyújtunk gyertyát- temetőbe megyünk szál virággal és csak állunk a sírnál és csendben könnyeket hullajtjuk.
De emléke él és élni fog.
Mert nem haltak meg csak messze távoztak hol meg nem érinthetjük.