Egy lélek állt az Isten közelébe'
S az örök napsugárban reszketett
És fázva félt,
Mert érezte, hogy vonzza már a föld,
És keserűn kelt ajkán a "miért",
Mikor az Isten intett neki: "Készülj!
Valaki ott lenn meg akar születni,
Neked szőtték e színes porhüvelyt:
Pici kezeket, pici lábakat;
És most hiába, le kell szállanod,
Öröktől fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet betöltsd,
Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.
Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"
S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

Harcos Katalin: Gyertyát gyújtok..

Bársonypuhán átölel az este.
Sírkertekben ezernyi gyertya ég
lángujjaival az égre festve
kedves halottak kósza emlékét.
Parányi lángjuk tánca elvakít,
árnyékok írnak titkokat közénk,
s édes-bús emlékhálót felszakít
a bánatpók,majd újat fon körénk...
Dús virágillat tölti be tüdőm,
az emlékezés szent virágai...
borús álmainkat messze űzőn
tündökölnek színpompás szirmai.
Egy -egy gyertyát gyújtok mindenkiért
akiket a sors már távolra vitt,
de apám sírhantján leteszem még
nézd, kedvenc hófehér virágait.

 

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

 

 Könnyű szellő lebben a csillagos éjben ,
angyaloknak szárnya suhan fent az égen .
Mesés álmok várnak a pihenni térőkre .
Ezüstös holdsugár tekint le a földre , s
közeledő éjnek tarka sugarában ,
megpihen a lélek a csendes éjszakában .

 

 Drága Moderátoromnak. Demeter Julikának. Anyosa csenben távozott. Fogadjátok őszinte részvétet a közösség nevében.Érte égjen a gyertya.Gyászba együtt érzünk.

 

Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát,
Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád.
A halállal a létnek nem szakad vége,
Emlékezz Rá, s veled marad örökre.

 

 E szép vasárnapon szeretettel köszöntelek Benneteket, áldott szép napot kivánva.
Mennyei Édesanyánk, fatimai megjelenésének heti imanapján dicsőitsük és adjunk hálát az oltalomért, és a segitségért.

Szent Antal- sokunknak kedves szentje, ki ékes szónoklataival vitte közelebb az embereket Jézushoz, és az elveszett tárgyak megtalálásában segitségünkre volt
Koszönjük meg neki imáinkban.

 Páduai Szent Antal imája
Uram méltatlan vagyok hozzád, méltatlan a Te szolgálatodra, mégis csak Te benned bízom és Terád bízom magamat.

Tudod, anya, gyakran gondolok rád,
peregnek a napok, és nekem nem változtál,
már nem öregszel, már nem vagy beteg,
úgy látlak, ahogy elvesztettelek.
Szelíd mosollyal az arcodon,
szemedben megnyugvás, elmúlt a fájdalom,
kezed kezedbe kulcsolva,
s már nem válaszolsz a kérdő szóra.
Tudod, anya, annyira jó volt gyereknek lenni,
nem is akarnék már többet felnőni,
Te sem öregednél meg soha,
mindig velem lennél, mint akkor, valaha.
Tudod, anya, én is anya vagyok,
peregnek nekem is a napok,
én még öregszem, és beteg is lehetek,
remélem, úgy megyek el, hogy szép emlék leszek.

 

 

Köszöntenélek, s nem lehet.
Már fentről nézel vissza rám.
Ünnepelnék, együtt veled,
de nem vagy már itt, jó Anyám.
Emléked még szívemben él,
de karom többé el nem ér.
Sóhajom száll, mint lenge szél:
– Fogadd hálámat mindenért!

Te voltál létem angyala,
biztonság, fészek, szeretet.
Hozzám szólt lelked szép dala.
Hallgattam, s néztem szemedet.
Kincsként ölelted gyermeked,
s bár megváltozott a világ,
elvenni tőled nem lehet!
Mindig így fog gondolni rád!

Törőcsik Mari a magyar kulturális élet legtöbbet díjazott művésze volt. Köszönet hogy megemlékezünk róla. Sok filmbe szerepet kapott . Húszévesen megkapott Körhinta-főszerep. A körhinta a befutó...Soós Imrével.Nyolcvanhatodik évében ELTÁVOZOTT. A KÖRHINTA MEGÁLLT. ISTEN ADJON ÖRÖK NYUGODALMAT NEKI.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bocsáss meg anyám

Bocsáss meg anyám, hogy ritka az a percem,
mikor fejfád előtt árvaságom könnyeimbe rejtem,
de az a túlontúli égi világ, ahol te álmodod álmod,
tőlem elvett minden földi boldogságot.

Bocsáss meg anyám, ha megszólnak majd mások,
amiért nem viszek sírodra naponta virágot,
de hidd el, szétroncsolt szívemen újfent seb szakad,
amint a kócos szél porhantodba kap.