Drága halottaimra való emlékezésem e szomorú napján hová mehetnék vígasztalást kereső szívemmel, ha nem tehozzád, Uram, én Istenem? Nyilván látom, hogy az idők múlása nem hozott gyógyító írt szívem fájó sebére, egy tenyérnyi darabot se oszlatott el bánatom sötét felhőiből.

"Fájdalmunkat ma rejtegetni nem kell.Halandó, gyönge testvérek vagyunk ma.Sirok között egyenlő minden ember,Akár ott sírva, akár oda jutva.Útjait naponta sok-sok ember járja.Van, aki virágot, mécsest visz kezében.Olyan is, ki bánatot visz szomorú szívében.Sok éve már, hogy ezt az utat járjuk,Megnyugvást lelkünkben még most sem találtunk.Sírod előtt állunk, talán Te is látod,Körülötted van ma is szerető családod.Eljöttünk újra tisztelni Téged,Szívünkben hordjuk örök emléked.Te voltál nekünk a biztató remény,Nehéz napjainkba is az utat mutató fény.Múlik az idő, de a fájdalom nem csitul,Szemünkből a könny naponta kicsordul.Tudjuk, hogy csodára hiába várunk,Nyugodjál békében, szívünkből kívánjuk.

ISTENEM!

Hol vagy? Mire gondolsz ilyenkor?Mikor valakit a halál átkarol,Mikor sóhajként száll el egy fiatal lélek,Még alig élt, még alig vétett,Mégis örökre elment oda,Honnan nem lehet visszatérni soha.Miért kellett? Miért nem élhetett még?Miért érte ilyen szörnyű vég?Nálad van? Bár tudnánk biztosan,Hogy Veled van fent a Mennyországban.Vagy most valahol csak hidegen fekszik,Már nem mozdul többé, hiába kérik.Hallja-e a sírást, mi áttöri az eget?Látja-e szemünkben az igazgyöngyöket?Meghalt...borzalom,Felfogni meg mindig nem tudom.Patakzó könnyek, megtört sóhajok,Fagyos éjjelek, rideg nappalok,De hiába minden, segíteni nem tudok!Felébreszteni egy élettelen testet,Emberi ésszel már nem, már nem lehet...Hol az igazság?

 

 Ne fájjon Nektek,hogy már nem vagyok
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha Rám gondoltok , soha ne sírjatok
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog,
S azt jelenti,hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
hogy boldog lehessen szívetek.
Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Apák napjára

Elmentél, magaddal vitted
a puliszkaillatú reggelek
aranysárga gőzölgését,
harmattalanok a kertek,
csupán íriszem nedves,
nem sírok, megígértem,
fájna neked, drága, jó Apám,
ha látnád ma könnyem.
Nézem a rozsdamarta
acélos kaszád a szegen,
hiányod hogy emészti fel,
sutúban a fémkő most pihen,
mint Te odalent, ott alant,
és itt fent oly néma a hant,
hogy hallom, szívem dönget,
mint a dob, s markolom a földet,
mely örök bölcsőddé vált,
ám senki meg ne tiltsa,
hogy átkozzam a Halált,
mely az életet kaparintja
kíméletlenül, váratlanul,
s az élni vágyó a sírba hull.

 

16 éve itthagyott drága fiunk. nem tudtál elköszönni azóta is minden nap várunk haza. Emléked itt van a szívembe.Megpihent a meggyötört szív, mely annyi fájdalmat megért, Fáradt teste elpihent az örök élet mezején. A sok fájdalom mind elillant, tovatűnt egy perc alatt, Erre várt e megfáradt szív, erre kérte az Urat.

 

 

 

Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról majd eltűnnek
a könnyek nyomai,
bárhogy fájja szívünket,
hogy hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s ki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.

 

 

Egy tragikus pillanat megölte szívedet,

Melyben nem volt más csak jóság és szeretet. Némán állunk e sírhalom felett

Zokogva áldjuk emlékedet. Elmentél életed legszebb korában

Itt hagytál bennünket bús árvaságban. Egy tragikus pillanat ölte meg szívedet

Amely nem ismert mást csak a szeretetet. Bánatunk végtelen, mert itt hagytál bennünket hirtelen. Drága szép emléked örökké közöttünk él. Nehéz e kő, de nehezebb a bánat Mely szívére borult az egész családnak.

 

 

 Végtelenül jóságos, irgalmas Úristen! Könyörülj minden meghalt hívő lelkén, kik még a tisztítóhelyen szenvednek. Engedd, hogy kínjaiktól megszabaduljanak és örök birodalmadba felvétessenek. Annak pótlása végett, amivel ezek igazságodnak még tartoznak, felajánlom neked mindazt, amit szent
Fiad e földön tett és szenvedett. Fogadd el, legkegyelmesebb Atyám, azok mulasztásaiért és hanyagságaiért szent Fiad jótetteinek és érdemeinek sokaságát; azon méltatlanságokért pedig, melyekkel téged illettek, Fiadnak kínjait, fájdalmait, sebeit és szenvedéseit, melyeket azokért elviselt; és ama büntetésekért, melyeket még el kell viselniük, a keserű halált, melyet szent Fiad érettük szenvedett.