EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Valahol, a fényeken túl

5 hónapja | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Valahol, a fényeken túl

ami szép volt, s elmúlt, újra vár.
Valahol, az árnyakon túl
újra befogad egy távoli táj.
ahol ő, aki elment már, kézen fog majd újra
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra
És az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények
ó, régen várnak ránk, az örökre szépek
nincs még rá szó,
milyen az a múlt bolygó.
Valahol, az alkonyon túl,
hova annyi fénylő csillag hullt
valahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult.
És távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény,
soha nem üzen a földi világnak.
S az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és összesimulnak az évek
ó, ott ébrednek ők, az örökre szépek
új ország vár, vissza sosem enged már.
Ott van a múltunk egy távoli tájon,
s az elveszett éveket el lehet érni újra.
nem süllyed el semmi, ha nem felejtjük el
hogy élnek az emlékek még valahol.
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek
Túl a fényeken, túl az árnyakon
Ó, régen várnak ránk az örökre szépek
Új bolygó vár, egy földöntúli világ
másik, békés táj.....

Címkék: imrene szántó mária