EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Utolsó találkozás-

6 éve | Szántó Imréné Mária | 3 hozzászólás

Becsukta két szép szemét a Drága,
Nem szólt hozzám többé,
Szemét elöntötte annak bús árja,
Közben simogattam a kezét!
Becézgettem, szerelmesen beszéltem hozzá,
Nem válaszolt, nem is nézett énrám,
Nem viszonozott semmit sem már,
Csak folyvást sírt, sírt tovább!
Ez volt utolsó találkánk szomorú vége,
Ültem ágya szélén... összetörve!
Láttam arcán a nagy tusát,
Mozdulatlan, drága testén a távozást!
Kezet csókoltam,
Kimentem sírni...
Többé be sem mentem,
Nem bírtam e tusát tovább nézni!

Címkék: szánto imrene mária

Kapcsolódó cikkek:

Kun Magdolna: Gyertyaláng.

Hiányzik valaki - Kun magdolna vers.

Írd ki magadból! MI FÁJ!!

Valahol a felhők fölött van egy másik világ, Ahol minden szép és nem szenved senki már!

Kommentáld!

Hozzászólások

Demeter Julianna üzente 6 éve

Emléke legyen Áldott ,és nyugodjon békességben Ámen

Válasz

Demeter Julianna üzente 6 éve

Nagyon szomorú! Fogadd mély együttérzésünket az örök gyászodba drága Marika!

Válasz

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

Megemlékezés

Emlékek szívébe bújt szeretetünk,
Felejthetetlenül elmúlt oly sok év,
Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév.
Külön-különszárnyal már a mi lelkünk!

Sikertelen küzdelem volt életünk,
Szerelem volt, s benne is a kellő hév,
Mégis Rád fente kaszáját "ez a név":...
Így megszakadt boldog létünk!

Nem volt választás, a végzet elrabolt,
Miértekre válasz sohasem volt,
A szép emléked énbennem megmaradt!

Egész évben emlékezek Tereád,
Néha verset írok, eljut hozzád?
Hiányodtól a lelkemben űr maradt!

Örök, éjszakai fények,
Vibráló, csalhatatlan lét,
Szerelemben elnyert kéz:
Ott szintén ezek a tények?
Van-e ott napsugár és tűz?
Tűz, mely szerelemre lobban:
Engem szeretsz-e még jobban,
Vagy a jövő ott csak múltat űz?

Játékszer voltunk a sorsnak,
Mikor még szerettük egymást,
Ellenszegültünk a rossznak,
S erősítette a vonzást!
Látod, komisz volt az élted.
A szerelemvirág elhunyt!
Szívemben a szép emléked,
Mert földi életed kihunyt!

Áldjon Téged, engem ver a sors keze,
A szerelmünk plátói, ennyi maradt,
Mindkettőnk szíve végleg kettészakadt,
Az emlékedbe folyik lelkem könnye!

Eltávoztál a színtiszta, kék égbe,
Földi lelked az életben elfáradt,
A könny a csillagszemedben kiszáradt,
Beolvadtál a csodás természetbe!

Sírodat örökre virág borítja,
Fényképed lelkem vigasztalója,
S emlékeddel tovább élem életem!

Gondolatban fogni fogom a kezed,
Lelkemmel simogatom lelked,
Emlékedet örökre őrzi szívem!

2018. november 1.