EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Bús szivűek temetőbe mennek.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás

Bús szivűek temetőbe mennek;
Oh, nekem sem ismeretlen útja, -
Kik szerettek, régen ott pihennek!

Én is, én is emlékezni jöttem!
Gondolván, ha majd a többi mellett
Síri hajlék domborúl fölöttem,

Csöndes fái közt e temetőnek
Dalaimnak meleg ismerői
Engem is meglátogatni jőnek.

Mintha sírhoz nőtt le volna lábam,
Kibeszéltem magam a hallálal
Kínnak, kéjnek rengő ostromában.

Mondám: néma népek zord királya,
Borzadalmas országod mezőin
Szívem eddig nyugtát nem találja;

Oh ne szólíts búcsuzásra, élet!
Szép szavaidból annyi nincs beváltva,
Kora volna még számolni véled!

Álmaimban adtál, s áldlak értte,
Adj a tettben is termő szerencsét,
A remény ezerszer megigérte.

Lelkem és e lantnak zengedelme
Hadd találjon viszhangot magának,
Jó s igazból bő italt az elme.

S majd ha egyszer tiszta homlokomra
"Ember ő és honfi" irva lészen,
Megelégszem; - akkor dönts halomra.

Kerényi Frigyes.

Címkék: szánto imrene mária

Kapcsolódó cikkek:

Kun Magdolna: Gyertyaláng.

Hiányzik valaki - Kun magdolna vers.

Írd ki magadból! MI FÁJ!!

Valahol a felhők fölött van egy másik világ, Ahol minden szép és nem szenved senki már!

Kommentáld!

Hozzászólások

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

M. Laurens: Gyertyák vagyunk...

Gyertyák vagyunk, kiket a teremtő gyújtott,
Csendben égve élünk e világban, mit nyújtott.
Életünk értelme, őrizni a tőle kapott lángot,
Elűzni a sötét semmit, s vigyázni a világot.

Minden egyes gyertya külön sorsot hordoz,
Ez sercegve ég, amaz lobogva bolondoz.
Egyik gyertya vékony, s lám, tömzsi ott a másik,
De minden egyes gyertya csupán égve világít.

Együtt oly szép és meleg, sugárzó a fényük,
Délceg ragyogás, vagy lágy pislogás a létük.
Éltükben önzetlenül mindegyre csak égnek,
Ők adják a meleg lelket, a hideg setét éjnek.

Ám eljő az idő, mikor testük görnyedve elfárad,
Elfogynak, mint a viasz, s létük végén járnak.
Apróka megfáradt lángjuk egy utolsót remegve rebben,
Elpihen a bennük őrzött fény, békésen... csendben.

De az örök fény, mi életet ád, nem hunyhat el soha!
Emlékezve éled ismét, új és új gyertyák büszke sora.
Mi, kik eleinktől kaptuk hajdan ezt az örök lángot,
Értük is fénybe borítjuk, e reánk bízott csodás világot!

Válasz

Szántó Imréné Mária üzente 6 éve

Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket.
Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mitől
rettegnünk, mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.

Válasz

Új cikk

Cikkek szerkesztése

Közösségben Mindenben