Zizzeno a sárga levél
felkavarja az oszi szél.
A sírokon gyász csendje ül
arcokon bú és könny vegyül.

Szeretteink porladnak itt.
Halk legyen a fájó szó, csitt!
Könnyem is oly halkan pereg
fátylát vonja, csak ott lebeg.

Fehér márványból palota
nincsen ajtó, ablak rajta.
Tetején virágcsokor ül.
Úgy fáj valami legbelül!

Mécses lángja pislogva ég.
Hideg, nyirkos sírhant a vég.
Sárga falevél röpködo
magyar föld meg a szemfödo.

Mindennél fájdalmasabb a túlélés.