EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Imádkozzunk együtt ? Emlékezzünk minden embertársakért .

1 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

ISTENEM!

Hol vagy? Mire gondolsz ilyenkor?Mikor valakit a halál átkarol,Mikor sóhajként száll el egy fiatal lélek,Még alig élt, még alig vétett,Mégis örökre elment oda,Honnan nem lehet visszatérni soha.Miért kellett? Miért nem élhetett még?Miért érte ilyen szörnyű vég?Nálad van? Bár tudnánk biztosan,Hogy Veled van fent a Mennyországban.Vagy most valahol csak hidegen fekszik,Már nem mozdul többé, hiába kérik.Hallja-e a sírást, mi áttöri az eget?Látja-e szemünkben az igazgyöngyöket?Meghalt...borzalom,Felfogni meg mindig nem tudom.Patakzó könnyek, megtört sóhajok,Fagyos éjjelek, rideg nappalok,De hiába minden, segíteni nem tudok!Felébreszteni egy élettelen testet,Emberi ésszel már nem, már nem lehet...Hol az igazság? Uram, hol van???És hol az a szív, mi többé sose dobban?Nem tudni...nem tudunk mi semmit,Csak remélünk, és siratjuk emlékét.De mondd Isten! Miért???Miért a halál az ár a boldogságért?Te tudod, Neked tudnod kell...És sajnos mégsem mondhatod el.De ha egyszer megtudom, mit rejt az örök álom,Miért létezik halál a világon,Hiszem, hogy nem hideg sírkő lesz a felelet,Hanem boldog folytatás az égben, a felhők felett.

Címkék: imrene szántó mária