EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Dsida Jenő : Temetőben.

5 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Köröttem csend - és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rám köszönnek,
és mind az igazi Nagyok -
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! -
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Címkék: szánto imrene mária

Kapcsolódó cikkek:

Kun Magdolna: Gyertyaláng.

Hiányzik valaki - Kun magdolna vers.

Írd ki magadból! MI FÁJ!!

Valahol a felhők fölött van egy másik világ, Ahol minden szép és nem szenved senki már!

Kommentáld!

Hozzászólások

Szántó Imréné Mária üzente 5 éve

Angyallal

Imára vált a templom bús harangja,
az alkonyatra sötét leplet sző a Nap.
Temetőben csak gyertyák világítanak.
Némán borul le sírodra a lelkem,
egy vigyázó angyal, a növekvő csend.
Lassan peregnek a hulló falevelek,
emlékmezőre lép a fázós gondolat,
a tűnt idő veled az elmúlt pillanat,
mely oly rövid volt, csak egy lélegzet.
Nincs már elég erőm érted sírni sem,
szememből vörös rózsák özönlenek.
Régóta nem vagy, nem szerethetlek.
A sírodon egy angyal galambot etet,
a sok rózsa bánattól hajlong, didereg.
Hazamegyek, a bánat súlya remeg
ajkamon, feléd indulna két kezem,
de te eltűnsz, akár a kő a mélyben,
már angyallal beszélgetsz égi kékben.