EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Akkor, amikor az egyetlen gyermeked veszíted el.Rea Todorovits.

6 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Megannyi érzés közül elmondhatjuk, annál nagyobb fájdalom nem létezik, mint amikor a gyermeked veszíted el. Amikor ott állsz, tehetetlenül, semmit nem téve, hiszen semmit nem tehetsz, és megéled a poklot, az ürességet, a hiány kimondhatatlan fájdalmát. Amikor nincs több nevetés, ölelés, átnevetett délután. Amikor a szürke hétköznap feketévé válik, amikor a lelked fájdalmától a tested szenved.

Akkor, amikor az egyetlen gyermeked veszíted el, abban a hitben, hogy Isten többel nem ajándékozhat már meg, maga a borzalom. Amikor az életed folytatása olvad össze a sötét kilátástalansággal. Amikor nőből és férfiból anyák és apák lettek. Megpecsételve a sorsuk, átvarázsolva a szívek minden dobbanása. Amikor a lüktetés is más ritmust játszik, bármi is történik, sosem fordítható már vissza. Anyából és apából soha többé nem lesz már nő és férfi csupán, hiszen a folyamat többé vissza nem fordítható.
Arról nem is beszélve, hogy mint a születéshez, úgy a halálhoz vezető út is mindenkinél fájdalmas és különböző. A Nap azonban minden reggel felkel, és a csillagok is minden éjjel világítanak majd. Az életben lévő gyermekünk iránt érzett olthatatlan szeretetünk persze sosem változik majd, mint ahogyan a nap is mindig ragyog, akár a felhők mögül is. Nincs az a borzalom, halál és tragédia, mely ezen változtatni képes lenne, de sokszor a könnyek csendje mögül lehetetlen hallani a szívek zaját.

Beletörődni és elfogadni azt, amikor már többé nem ölelsz, amikor a párna álmos illata lassan elillan, amikor nincs többé pimasz megjegyzés, nincs test, amit ölelhetnél, nincs könny, amit felszáríthatnál, nem lehet.

Címkék: szánto imrene mária