EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE videógalériái

Párunkra, szerelmünkre emlékezve

2 videó

BAKACSI BÉLA - KISLÁNYOM

10 éve

Látták:33

Koós János - Én, aki nála jártam

11 éve

Látták:588

egyed44

1/1 oldal (2 videó)

10 videó

1 videó

2 videó

211 videó

Böngéssz a galériák között!

Koós János - Én, aki nála jártam

Leírás Videó beágyazása

Férjemre emlékezve: Margó

Feltöltötte: gyongyos1980· Feltöltés ideje: 2011 júl 26
Kategória: Szórakozás
Licenc: Normál Youtube licenc

Dalszöveg
Én, aki nála jártam,
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.

Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.

Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.

Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom...
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.

Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.

Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.

Én soha nem feledem.

Előadó: Koós János
Szövegíró: Szenes Iván
Zeneszerző: Nádas Gábor

Címkék:

Kategória:

Zene

Feltöltötte: Egyed Józsefné | 11 éve

Látta 587 ember.

Értékeld!

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 10 éve

Kellemes őszi napokat kívánok, szép megemlékezést az eltávozottakra.
Mária.

Válasz

Demeter Julianna üzente 10 éve

Adjon az Úr örök nyugodalmat neki! Ámen.

Válasz

Egyed Józsefné üzente 10 éve

Házassági évfordulónk emlékére. Margó
LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

Forrás: http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim66