EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE videógalériái

Párunkra, szerelmünkre emlékezve

2 videó

BAKACSI BÉLA - KISLÁNYOM

9 éve

Látták:33

Koós János - Én, aki nála jártam

10 éve

Látták:547

egyed44

1/1 oldal (2 videó)

40 videó

15 videó

9 videó

15 videó

Böngéssz a galériák között!

Koós János - Én, aki nála jártam

Leírás Videó beágyazása

Férjemre emlékezve: Margó

Feltöltötte: gyongyos1980· Feltöltés ideje: 2011 júl 26
Kategória: Szórakozás
Licenc: Normál Youtube licenc

Dalszöveg
Én, aki nála jártam,
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.

Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.

Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.

Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom...
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.

Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.

Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.

Én soha nem feledem.

Előadó: Koós János
Szövegíró: Szenes Iván
Zeneszerző: Nádas Gábor

Címkék:

Kategória:

Zene

Feltöltötte: Egyed Józsefné | 10 éve

Látta 546 ember.

Értékeld!

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Kellemes őszi napokat kívánok, szép megemlékezést az eltávozottakra.
Mária.

Válasz

Demeter Julianna üzente 9 éve

Adjon az Úr örök nyugodalmat neki! Ámen.

Válasz

Egyed Józsefné üzente 9 éve

Házassági évfordulónk emlékére. Margó
LEVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember

Forrás: http://mek.niif.hu/01000/01018/01018.htm#cim66