Hasonlítsuk össze a betegek és a tisztítóhelyen szenvedők iránt tanúsított gondoskodásunkat. Mily gondosan ápoljuk édesapánkat, édesanyánkat, gyermekünket, vagy a nekünk kedves személyt, amikor az szenved. De, ha ugyanezek a tisztítóhelyen, ezerszer többet szenvednek, vajon ugyanilyen odaadással igyekszünk-e segíteni rajtuk? Mily könnyen szem elől tévesztjük a hatalmas indító okokat, amelyek arra ösztönözhetnek minket, hogy az elhunytak iránt is kimutassuk szeretetünket.

Ezeket az indító okokat összefoglalják a Szentírás szavai:” Szent és üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy bűneiktől, büntetéseiktől feloldoztassanak.” (Makk.12.,40 -46.)

„Az egyik legszentebb cselekedet, legjobb vallásgyakorlat a világon az, hogy felajánljuk áldozatainkat, alamizsnálkodásunkat és imáinkat az elhunytakért.” – mondja Szent Ágoston. Szent Jeromos szerint: „Az elhunytak számára elnyert enyhülés Isten irgalmából, saját maguk számára is ezt fogja eredményezni.”

A halottakért mondott ima hitnek, szeretetnek és gyakran az igazságosságnak is gyakorlása.

Az Úr Jézus úgy fogadja a felebarátaink iránt gyakorolt irgalmasság minden cselekedetét, mintha személyesen Neki tettük volna. Ez különösen is áll a tisztítóhelyen szenvedők iránt gyakorolt irgalmasságokra. Jézus kinyilatkoztatta Szent Brigittának, hogy az, aki kiszabadít egy lelket a tisztítótűzből, ugyanabban a jutalomban részesül, mintha magát Jézust szabadította volna ki a fogságából.

Képzeljünk el két koldust. Az egyik beteg, csonka, nem tud magán segíteni, képtelen a kenyérkeresetre. A másik, jóllehet nagy ínségben van, fiatal és erőteljes. A kettő közül melyik érdemli meg inkább, hogy jobban segítsünk rajta?

Kétségtelenül az, aki nem tud dolgozni. Ugyanez a helyzet a tisztítóhelyen szenvedők esetében is, a bűnösökkel összehasonlítva őket. Az elhunytak számára, véget ért az önmagukért végzett ima, a gyónás és a jócselekedet ideje. Egyedül csak mi vagyunk képesek segíteni rajtuk. Igaz, megérdemelték ezeket a szenvedéseket bűneik miatt, de már megbánták és sajnálják bűneiket. A kegyelem állapotában vannak, barátai Istennek. Ezzel szemben a bűnösök, Isten ellenségei. Kétségtelenül imádkoznunk kell megtérésükért, de miattuk nem szabad elhanyagolnunk a tisztítóhelyen szenvedőket, akik oly drágák Jézus szemében.

Lehet, hogy legközelebbi rokonaink is ott szenvednek a tisztítótűzben, apánk, anyánk, testvérünk, házastársunk. Könyörögve nyújtják felénk karjukat, a rettenetes kínok közepette. Mit meg nem tennénk értük, ha láthatnánk őket.

A szereteten kívül gyakran a szigorú igazságosság is kötelezhet minket erre a segítségre. Ha a haldokló, szóban vagy végrendeletben kifejezte kívánságát az illetőnek, hogy bizonyos számú szentmisét mutassanak be érte, vagy alamizsnát adjanak vagyonából, akkor az örökösöket, az igazságosság szigorúan kötelezi, ennek haladéktalan végrehajtására.

Azokat, akik elmulasztják ezt, Isten gyakran szigorúan megbünteti, már ebben az életben is. Elképedve látjuk, hogy az örökösök milyen gyorsan elvesztik a hatalmas vagyont, ami rájuk maradt. Vagy úgy tűnik, mintha el lennének átkozva. Mások hirtelen meghalnak és szerencsések, ha nem a pokolba kerülnek, hanem csak a tisztítóhelyre, annak a legmélyebb fenekére.

Ugyancsak szigorúan kötelezi az igazságosság, a gyermekeket, szüleiket illetőleg és a szülőket, elhunyt gyermekeiket illetőleg. Ahelyett, hogy megvigasztalhatatlanul bánkódunk miattuk, inkább imádkoznának értük, hogy mielőbb kiszabaduljanak a tisztítóhelyről, ha odakerültek. Ajánljanak fel értük búcsúkat, szentmiséket, s imádkozzanak és alamizsnálkodjanak értük. Így hozzásegítik őket ahhoz, hogy előbb kerüljenek a mennyországba, amely sokkal nagyobb jó a számukra, mint minden jó, amikben a Földön tudták részesíteni őket.

Miközben az elhunytakat segítjük, saját magunk is részesülünk fáradozásunk gyümölcsében, mert Isten százszorosabban meg fog jutalmazni érte, amikor majd ítélőszéke elé kerülünk. Így biztosíthatjuk legjobban a magunk számára, hogy elkerüljük a tisztítóhelyet.

A tisztítóhelyen szenvedők háláját is biztosítjuk magunknak azáltal, hogy segítünk rajtuk. Imájukkal számtalan kegyelmet fognak kiesdeni számunkra Istentől. Az Úr Jézus is megjutalmaz minket, hiszen mint mondottuk, úgy tekinti ezt, mintha személyesen rajta segítettünk volna.

„Nagyon kiváló vallásgyakorlat a tisztítóhelyen szenvedő lelkek segítségül hívása, – mondja Boldog Fáber Péter – hogy közbenjárásukra elnyerjük Istentől bűneink felismerését és a miattuk érzett tökéletes bánatot, hogy felbuzduljunk a jócselekedetek gyakorlására, engesztelést nyújtsunk bűneinkért és általában, kiváljunk minden erényben, amelynek hiánya miatt ők oly rettenetes büntetésben részesülnek.”

Kortonai Szent Margit nagy áhítattal segítette a szenvedő lelkeket. Életrajza leírja, hogy halálakor eléje jöttek az általa kiszabadított lelkek és elkísérték őt a mennyországba. Isten kinyilatkoztatta ezt egy szentéletű egyénnek, így megtudtuk, mily nagy kegyben részesült Szent Margit.

Kétségtelen, hogy amint a tisztítóhelyről kiszabadított lelkek belépnek a mennybe, első dolguk, hogy kegyelmet kérjenek azok számára, akik megnyitották előttük a Paradicsom kapuját. Utána sem fognak megszűnni jótevőikért imádkozni, valahányszor látják, hogy azok veszélyben forognak. Védelmükre sietnek, ha csapások érik őket, megbetegednek, vagy szerencsétlenségbe jutnak. Még inkább buzgólkodnak majd értünk, ha lelkünk forog veszélyben és hathatósan támogatják őket kísértéseikben, a jócselekedetek gyakorlásában is elősegítik, hogy jó halállal haljanak meg és elkerüljék a tisztítóhelyet.

Egy nyomdász több száz könyvet, mely a tisztítóhelyről szólt, ingyen osztotta szét. Ezzel elnyerte a kegyelmet, hogy beteg gyermeke csodálatos módon meggyógyult. Mikor felesége esett súlyos betegségbe, megismételte ezt, és 200 könyvet osztott ezért ingyen. Megint csodálatos gyógyulás lett a jutalma.

Egy szegény leány munkát keresett. Utolsó pénzét is odaadta azonban egy papnak, hogy mondjon szentmisét, a szenvedő lelkekért. Azelőtt is havonta mondatott értük misét. A szentmiséről kijövet találkozott egy fiatalemberrel, aki adott neki egy címet, ahol munkát találhat. Ebben az otthonban megpillantott a falon egy képet, amely a fiatalembert ábrázolta, akivel ő az utcán találkozott. Amikor megemlítette ezt a ház asszonyának, elmondva az egész történetet, ő könnyek között átölelte őt és így szólt „Nem cselédnek veszlek fel, hanem ebben a pillanatban leányommá fogadlak. Az én fiamat, az én egyetlen fiamat láttad, aki két éve halt meg és, aki neked köszönheti, a tisztítóhelyről való szabadulását, s akit Isten küldött hozzád, hogy ide irányítson téged. Nem tudok kételkedni ebben. Áldjon meg érte az Isten és imádkozzunk állandóan azokért, akik szenvednek, hogy mielőbb beléphessenek a boldog örökkévalóságba.

Szó sincs arról, hogy úgy forduljunk hozzájuk, mint a mennyei szentekhez. Az Egyház szellemében elsősorban mi imádkozzunk az elhunytakért és igyekszünk enyhíteni szenvedéseiket. Semmiképpen sem ellenkezik azonban az Egyház szellemével, sem a keresztény vallásossággal, hogy azzal a céllal segítsünk a szenvedő lelkeken, hogy közbenjárásukra mi is elnyerjünk egy kegyelmet Istentől.

Halljuk meg G. nővért, a szenvedők hálájáról:

A tisztítóhelyen szenvedők imádkoznak, és hálát adnak Istennek végtelen irgalmáért, melyet velük gyakorolt, mert némelyikük számára nagyon kicsi volt a távolság a tisztítótűz és a pokol között és kis híján a pokolba zuhantak. Ítéld meg azoknak a lelkeknek a háláját, akik éppen hogy megmenekültek a Sátántól.

A szenvedő lelkek nem merülnek el teljesen a saját szenvedéseikkel való foglalkozásban. Imádkoznak Isten minden szándékáért és azokért, akik megrövidítik szenvedéseiket.

Nagyon megenyhülten a jó Atya imáinak következtében, mondd meg neki, hogy nagyon hálás vagyok érte és azoknak is, akik az ő kérésére imádkoztak értem. Mindig imádkozom érte, és remélem még többet fogok, amikor a mennyországban leszek. Minden bíztatást, amit a másvilág számára adtál nekem, mindig teljesítettem, de mindezek a dolgok alá vannak rendelve az Isten akaratának.

Az üdvözültek számára nagyon vigasztaló gondolat, hogy a földön élő rokonaink és barátaink nem feledkeznek meg rólunk, még ha többé nincs is szükségük imáinkra. Viszonzásul nem hálátlanok.

Amikor teljesen felszabadulok második őrangyalod, leszek, de olyan angyal, akit láthatsz. Később visszafizetek neked, jóllehet, most is sokat imádkozom érted.

Az Isten gyakran több kegyelmet ad a szenvedő lelkek közbenjárására, mint a szentek imájára.