Az imádság élő víz, amellyel szomjúságát csillapítja a lélek. Az imádság lelki lélegzés. Amikor imádkozunk, a Szent Lelket lélegezzük be, mert a Szent Lélekben imádkozunk (Jud 1,20). Így minden egyházi imádkozás a Szent Lélek lélegzése, lelki levegő a világossággal együtt, lelki tűz, lelki táplálék és lelki ruházat.

Amikor imádkozol az Úrhoz, szíved szemeivel nézz magadba, a tulajdon lelkedbe: az Úr ott van, gondolataidban és szíved igaz rezdüléseiben, de rajta kívül is mindenütt. „Közel van hozzád az Ige, a te szádban és a te szívedben” (Róm 10,8), nemcsak az égben és az alvilágban.

Az Isten igazság, ezért imádságomnak igaznak kell lennie, miként az életemnek is. Az Isten világosság, imádságomat a lélek és a szív világosságából kell felajánlanom. Az Isten tűz, imádságomnak és életemnek is lángolónak kell lennie. Az Isten szabad, ezért imádságomban szabadon kell kiöntenem szívemet. Micsoda gazdagsága ez az emberi léleknek! Imádság által elérhetem az Istennel való egyesülést, és Ő nálam időzik.

Milyen szépek az imádságaink! De megszoktuk őket. Úgy kellene vennünk, mintha először hallanánk és mondanánk őket.

Az imának mindig őszintének és szabadnak kell lennie, nem pedig erőtlennek és gúzsbakötöttnek a megszokástól és az ismétléstől. Legyen az ima a lélek szabad és tudatos kiöntése Isten színe előtt. Mert Isten állandó odafordulást vár tőlünk az imában, hogy – mivel elvadultunk és elfordultunk Tőle – magához vonjon, megtisztítson és átöleljen szeretetével. Hiszen így tesznek a jó szülők is rossz útra tért gyermekeikkel.

Hamar meghallgatja Isten két vagy három ember közös imáját, akik szívből, együtt imádkoznak. Ez tapasztalati tény.

Imádságod közben ne figyelj az ellenség kísértésére, hanem helyezd szívedet szilárdan az ima szavaiba, azzal a bizonyossággal, hogy azokban a Szent Lélek kincsi vannak elrejtve: az igazságosság, a világosság, az élő tűz, a bűnök bocsánata, a szív békéje és öröme, élet és üdvösség.

Imádság idején higgyed szilárdan, hogy minden gondolatod, minden szavad valósággá válhat, mert Istennél semmi sem lehetetlen (Lk 1,37) És ügyelj a szavakra, mert értékük van. „Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján” (Mt 12,36).

Ha valaki imádság alatt erőtlenné válna, lélekben és testben gyöngének érezné magát, és álom környékezné, tegye fel magának a kérdést: Kivel társalogsz, én lelkem? És ha felidézi magában az Úr képét, összeszedi magát, és könnyek között újra kezdheti imádságát. Ha nem mersz magas rangú emberekkel figyelmetlenül, szórakozottan beszélni, nehogy megsértsd őket, hogyan merészelsz az Úr előtt unottan és hanyagul szólni?

Egyetlen alkalmat se szalasszatok el, hogy imádkozzatok másokért. Az Úr gyönyörködve tekint szeretetünk imájára. Ezen felül a másokért mondott ima magának az imádkozónak is hasznos, mert megszilárdítja a hitet, a reménységet, az Istenbe vetett bizalmat, és eltölt bennünket szeretettel Isten és a felebarát iránt.

Tudd, hogy neked is kötelességed imádkozni az elhunytak lelkéért, nemcsak a papoknak. Nagy súllyal esik latba az Úr előtt a hit és a szeretet imája az elhunytakért.