EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

KÖNNYCSEPP...

9 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Ne sírj Sírtál minden éjjel, Könnyeid tengerével, Visszahozni nem tudod már, ki messze jár... Próbáld gondolatban, Lassan láthatatlan leszel, És követed az ég felé, hív egy új világ Távolból, hozzád szól, Amíg a földön élsz, oda tartozol! Várj még, s ha jó leszel, Hidd el Te is ide érkezel! Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég, Azokért Ki útra kel a fénnyel, Ne félj a lelke él, Csak elbújt egy felhő mögé... Újból átölelnéd, Lennél, aki megvédenéd, Mindentől, mindenkitől... Némán elkísérnéd, felhőkön át, De az ég kapuját nem lépheted át... Engedd el, mennie kell, Hiszen Ő, a földnél jobbat érdemel! Így jó, nem éred el, De átölel majd, ha jó leszel! Ne sírj hát, hiszen hálát ad az ég, Azokért Ki útra kel a fénnyel, Ne félj a lelke él, Csak elbújt egy felhő mögé... Hidd el nincs vége még, ha meghalunk, Egy új világba indulunk... A Földről elszökünk, de az ég kapuját, Csak lelkünk lépi át... (Mester és tanítványa)