EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE

EMLÉKEZZÜNK SZERETTEINKRE hírei

Az elmúlás! Emlékezés szeretteinkre!

7 éve | Szántó Imréné Mária | 0 hozzászólás

Tudod arra gondoltam,
nem jó rágondolni az elmúlásra,
és az ember méltán azt gondolhatja,
minek is, hiszen, mint a hideg,
anélkül is megérkezik:
pedig talán fontos lenne felírni azt is,
ha nem is a kapufélfára,
de bevésni jól az agyba,
szem előtt tartani mindig,
hogy egyszer minden elmúlik,
nem fekete gyásszal,
de életben tartó gyönyörű színekkel,
hogy sokáig maradjon egészségesen
amire az életénél is jobban vágyik,
ami sokszor épp a szeretet…
amit meg lehet szerezni, így, vagy úgy,
de el is lehet veszíteni,
először csak engedni szürkülni,
hiszen már megvan, nem kell azt színezni,
pedig a szürke az a feketéhez
vészesen közelít,
a gyászhoz az öröm helyett:
ami fontos, azt úgy kellene őrizni,
mint a legnagyobb kincset,
minél messzibbre kitolni a halálát,
ennyi csak, amit érte az ember megtehet…
a virág látványos elmúlása
készteti az őt szeretetőt arra,
hogy kísérje figyelemmel,
hogy gondozza,
a hervadás, az elmúlás kezdete
minél később induljon be,
s valahogy így kellene tenni
a vágyott, a megszerzett szeretettel,
óvni és védeni, életben tartani hosszan,
amíg csak az erőből telik,
hogy az enyészet útjára
minél később kerüljön,
ha egyszer mégis el kell menni…
és nem azért, mert elmúlt,
mert nem óvták,
eléggé nem becsülték,
csak mert a földi ideje lejárt:
akkor a felirat az agyban
az a vigasz legyen,
hogy a szeretet, ha igazán élt,
az meg nem hal,
annak porrá és hamuvá
csak a teste válik,
megőrzi örökké ifjan a lélek.
.kaktusz