A Sigmund Freud nyomán gyászmunkának hívott fájdalmas folyamatot azonban előbb-utóbb mindnyájunknak meg kell tapasztalnunk.

A gyászoló úgy érzi, a hozzá közel álló személy távozásával egy kicsit ő is meghalt. Eszével felfogja, de érzelmeivel képtelen elfogadni a megváltoztathatatlan tényt. Haragszik az egész világra, önmagát is vádolja: úgy érzi, ha megtett volna valamit, például korábban orvoshoz viszi, akkor rokona, barátja nem halt volna meg.

Egyszerre tombol benne harag, félelem és fájdalom, és mindezek mellett ott van az elveszített szeretet is. Idővel az emlékezés lép enyhülő fájdalma helyébe, amely azonban időnként, akár évtizedek múltával is, élesen belé hasít.

A halál az élet része, kultúránkban mégis tabutémának számít. A gyászolót inkább békén hagyják, mert nem tudják, mit mondjanak, hogyan viselkedjenek vele, pedig a meghallgatás, az együttérzés, a puszta jelenlét is sokat segít. A gyász ideje alatt a környezetünkben élőket és önmagunkat egyaránt jobban megismerjük. A veszteség feldolgozása bölcsebbé, erősebbé tesz. A hívők könnyebben viselik, mint az ateisták. Sokaknak a fájdalom hatására inog meg a hitük vagy amiatt kezdik keresni az élet értelmét.

A gyász könnyen elszigetel, nemcsak a "boldogoktól", de a többi gyászolótól is. Családon belül és baráti körben érdemes megbeszélni, ki hogyan éli meg és dolgozza fel bánatát, így egymást és magunkat is segíthetjük a nehéz időkben. A szenvedést lehet és kell mérsékelni, de nem jó siettetni a folyamatot: azt mondják, az idő minden sebet begyógyít, de a gyászév kevés ahhoz, hogy valóban feldolgozzuk a megrázkódtatást.

Mindenki másképp birkózik meg a veszteséggel: a nők beszélni akarnak róla, a férfiak hallgatnak, nem mutatják fájdalmukat, bátran tartják magukat, ahogy azt elvárják tőlük. Ne zárkózz be gyászodba, maradj nyitott a világra! Ha gyásztanácsadóhoz vagy pszichológushoz fordulsz, a szakemberrel való beszélgetésnek köszönhetően reálisabban látod az elvesztett személyt, a vele való kapcsolatod és azt, milyen szerepet játszottál benne. Az ilyen és hasonló kérdések tisztázása után könnyebben találsz újra életcélt, hiszen önmagadat is jobban megismered, rádöbbensz, milyen erős vagy valójában.

Akár egyénileg, akár veszteségfeldolgozó csoport tagjaként végezed az alábbi önerősítő feladatokat, a lényeg, hogy határozd el: mindent megteszel, hogy végig tudod csinálni és őszintén válaszolj a kérdésekre, mert csak így érhetsz el eredményt. Ha egy feladatot túlságosan idegennek érzel, ne csináld! Egy nap inkább kevesebbet végezz el, de azt elmélyülten tedd! Fontos, hogy a gyakorlatok között mindig tarts szünetet, mert akkor könnyebben felismered és hasznosítani tudod a változást. Két témacsoport között legalább három nap szünetet tarts. Hasznos az is, ha naplót vezetsz az érzéseiről.

Ha sorsom néha megtapos
s bú fogja szívem át,
elmondok egy csodálatos
igéjű mély imát.

Megnyugtató, áldott varázs
árad belőle rám,
s gyógyít a szent vigasztalás,
míg mondogatja szám.

S egyszerre nem fáj semmi sem,
gond és bú nem sebez,
sírok, hiszek s nehéz szívem
oly könnyű, könnyű lesz.