A megfagyott gyermek

Ily késő éjtszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.

Egy árva gyermek andalog,
Szivét bú tölti el;
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.

Anyja sírjára űl, zokog
Az árva kis fiú:
"Anyám, oh kedves jó anyám!
Szivem beh szomorú!

Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad;

Nincs senki, a ki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.

Melléd temetve én is itt
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!"

Az árva búsan zengi így
Kinos panaszait;
Felelve rá a téli szél
Üvöltve felsivít.

A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arczain;
Borzadva néz körűl, de itt
A holtak hantjain

Mély nyúgalom uralkodik;
A csend irtóztató,
Csak szél sohajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.

Fölkelne, jaj! de nincs erő;
Lankadva visszadűl
A kedves dombra, - felsohajt,
S mély álomba merűl.

És ím az árva boldogúl,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai;
Az álom hív barát.

Szive még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai;
Csöndes-nyugodva alszik ott -
Meghaltak kínja

Forrás: www.eternus.hu - Eötvös József versei

Válasz

BŐVELKEDJETEK REMÉNYBEN.Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.' Rómaiaknak írt levél 15. fejezet 13.

Válasz

Virágerdő sűrűjében,pihen egy szív csendesen,
Rég nem dobbant családjáért,messze vitted Istenem.
Álmainkban találkozunk,lelked vár ránk odafent,
Hol uralkodik a hit,Békesség és szeretet,
Telhetnek a hónapok,múlhatnak az évek.
Mi örökké szeretünk és nem feledünk TÉGED

Válasz

IMA ELTÁVOZOTT SZERETTEINKÉRT

Istenünk, áldd meg emlékeinket, töröld le a könnyeinket.
Erősítsd meg hitünket abban a tudatban, hogy nincs mi­től rettegnünk,
mert akár éljünk akár haljunk, mindig a Tieid vagyunk.

Szeretetedtől semmi nem szakaszt­hat el sem életünkben, sem halálunkban.
Halottaink porainak adj csendességet, zavartalan pihenést,
lelkünk­nek örök üdvösséget atyai kebleden. Amen.

Válasz

Suhanva száll az élet tova, ami elmúlt, nem jön vissza soha. Bár lassan mindent elvesztünk, de lesz, kit örökké szeretünk.

Válasz

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy ,,nincs". Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném... És elmondanám neki azt, hogy... Mit is?... Amit nem lehet elmondani........" A gondolat ereje

Válasz

Imádság elhunyt szülőkért

Örök, mindenható Isten, aki azt parancsoltad, hogy szüleinket tiszteljük, gyermeki bizalommal járulok hozzád és kérlek, szabadítsd meg édesanyámat /édesapámat, aki talán még a tisztítóhelyen szenved!
Jóságos Atyám, bocsásd meg bűneit, melyek közül talán akárhánynak én is okozója lehettem.
Emlékezzél meg, Uram, a gyermeki hűségről, szeretetről és engedelmességről, amelyet szent fiad e földön gyakorolt, a szeretet ama szolgálatairól, amelyeket boldogságos Anyjának s akaratod szerint minden embernek tett.
Erre a szeretetre kérlek, könyörülj édesanyámon, és fogadd be őt mennyei dicsőségedbe! Ámen.

Válasz

Farkas Anna: Könnyeink értetek

Temető csendjében lehullt levél zizeg,
az emlékeimet szép csokorban viszem
szomorú a lelkem, Tiértetek zokog,
tőletek elszakadni sohasem fogok.

Mindig megőrizlek Titeket szívemben,
látlak borúban és ragyogó napfényben
akkor is, ha arcom örömtől sugárzik,
vagy ha a keserű könnyeimtől ázik.

Nyugodjatok békében angyalok között,
nézzetek le ránk a kéklő felhők fölött,
ha egykor elfogynak könnyeink értetek,
eljövünk, szíveink együtt pihenjenek.

Válasz

Faludy György: Halottak napja

Elnéztem régen, ahogy nagy sorokban
indult a temetőbe a menet,
őszirózsával,könnyekkel, szatyorral,
hogy a holtakkal beszélgessenek.
Volt, aki apró széket vitt magával,
a másik ásót vagy kis gyermeket,-
az enyimek széthulltak a világban -
most nézem őket s elkeseredek.
Mert évről évre kevesebben mennek,
fiatal ritkán; csak az öregebbek.
A sírokon gyertyák is alig égnek,
nincs sóhajtás, nem mondanak imát -
feladták a holttal a közösséget,
és feladja önmagát a világ?

Válasz

Lélekharang

Csak állok egyedül, némán,
És meredten bámulok magam elé.
Valahol a távolban szól a lélekharang.
Egy új lelket kapott a mennyország.

Még látom magam előtt arcodat,
Hallom jól ismert hangodat,
Még érzem arcszeszed jellegzetes illatát
De Te már nem vagy itt velünk.

Megszülettél, éltél és küzdöttél,
A szívedet raktad ki az emberekért,
Most mégis megszakadt ez a szív,
És a lélekharang csak érted szól.

Oly` sok mindent adtál,
És oly` keveset kértél.
Hittél az emberek jóságában,
Cserébe soha semmit sem kértél.

Itt a temető csendjében merengek
Sírod előtt állva, némán és megtörten.
Csordultig tele van a szívem veled.
A lélekharang csak üti monoton dalát.

A sírodnál állva én csak egyet kérek:
Bár ne mentél volna el közülünk,
Bár továbbra is itt lennél közöttünk.
És a lélekharang csendben lenne.

Válasz